Századok – 1942

Szemle - Bíró Sándor: A Tribuna és a magyarországi román közvélemény. Ism.: Tóth Zoltán. 242

242 SZEMLE AmígD. e bibliográfiái részben pozitivista pontossággal halmozza fel az adatokat, munkája bevezetésében eleven életre galvanizálja azokat. Itt a hírlapok előzményeiről, a röplapokról szól, megtárgyalja hírlapirodalmunk első korszakának határát (1806), továbbá hírlapjaink nyelvét, és itt beszél a XVIII. századi olvasóközönségről is. Ebben a bevezető részben foglalt gondolatok voltaképen azt a célt szolgálják, hogy a magyar anyag a nemzetközi kiadvány keretébe megfelelően beilleszkedjék. Ezért kell például hosszabban igazolni sajtótörténetünk 1806-os határát. Ez a határ ugyanis eltér a nyugateurópai korhatártól, 1789-től, amit a nemzetközi ankét is magáévá tett. Az 1806-os határvonalat a magyar nodalomban egyébként elsőnek vonja meg a szerző; megállapítását a történettudomány egyéb területéről való adatokkal csak támogathatjuk. D. rengeteg utánjárást, ellenőrzést és fáradozást igénylő munkáját, mely sok új eredményt tartalmaz, örvendetesen gyarapodó sajtótörténeti irodalmunkban annál nagyobb örömmel üdvözöljük, mert éppen a XVIII. század volt az a kor, amelyet Ferenczy magyar hírlaptörténetében leginkább lebecsült és legjobban eltorzított. A könyvet a Magyar Nemzeti Múzeum adta ki, mint a „Magyarország Időszaki Sajtójának Könvvészete" c. sorozat első számát. E kiadványsorozat közzétett tervezete arra mutat, hogy a közel jövőben elkészül a hazai sajtótörténeti kutatás alapvető segédeszköze, a gazdag utalásokkal felvételezett sajtóbibliográfia.1 Amíg a sajtótudomány könyvészetére D. irányításában a Magyar Nemzeti Múzeum létesített keretet, a feldolgozások kiadására az Országos Magyar Sajtókamara vállalkozott. A magyar sajtótörténet e kettős összefogással úgy látszik, nálunk is hamarosan elfoglalja megillető helyét a tudományok egyetemes birodalmában. Baráth Tibor (Kolozsvár). lííró Sándor: A Tribuna és я magyarországi román közvélemény. (Erdélyi tudományos füzetek, 128.) Kolozsvár 1941. Minerva. 8a 98 1. •— A világháború után feladataira eszmélő magyar történettudomány nagy kedvvel vetette rá magát az addig elhanyagolt nemzetiségi kérdés művelésére. Nemzetiségeink közül Trianon legnagyobb haszonélvezője, a románság került leginkább a vizsgálatok gyújtópontjába, úgyhogy ma kétségtelenül a román nemzetiség újkori múltját ismerjük a legalaposabban valamennyi közül. 13. tanulmánya értékes hozzájárulás a magyarországi románság múltjának politikai természetű feltárásához. Munkája két egymástól majdnem független részre tagolódik. Első fele a magyarországi román politikai hírlapirodalom születésével ós fejlődésével foglalkozik és legjobban megrajzolt vázlatát nyújtja a hazai román értelmiség politikai véleményalakulásának (tehát nem a nép „közvéleményének") a felvilágosodás hatása alatt meginduló erdélyi román lapalapítási kísérletektől (1789, 1791, 1793—4) a nagyszebeni Tribunáig (1884). Ebben a részben ismeretlen anyagot alig hoz felszínre; a hazánkban megtalálható román hírlapanyagot sem dolgozza fel közvetlenül. A Oazeta de Transilvania és a Foaie majdnem hiánytalanul eredetiben rendelható. — Itt jegyezzük meg, hogy az első osztrák újság pár hónappal a Wienerisches Diarium előtt, 1703 januárjában, Posttäglicher Mercurius néven Bécsben indult. V. ö. Georges Weill: Le Journal (Paris 1934), 55. s köv. 1. ós az ism. munka 11. és 30. 1. 9. jz. 1 A 7. szám: A romániai magyar időszaki sajtó 1919—1940, Monoki István összeállításában már megjelent; a 4. sz. „sajtó alatt"; a 2., az 5., a 6. ós a 10. „előkészületben".