Századok – 1942
Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16
Il) HAJNAL ISTVÁN szerűségnek szerepét csak a kései jogalkotásokból és okleveles gyakorlatból lehetne kielemeznünk, valamint az egyes társadalomképletek belső szerkezetéből. Mindezen emlékekből csak visszafelé következtethetünk a középkor első felének sokévszázados folyamatára, amely a szokásképződés írástalan módszereivel ment végbe. Épp ellenkezőleg: a koraközépkorból többnyire olyan jelenségekről vannak írásaink, amelyek tudatos, racionális alakítások, mintegy küzdelemben a szokásszerűség elhatalmasodása ellen, célszerű szervezetek, intézmények létesítéséről, amelyeket aztán jeltelen. írástalan folyamat fordít át céljukkal épp ellentétes értelemre, szerepre, szervezetbe. A szélső nemzetek körében nem a nagykirályság, vagy a várszervezet, vagy magának az új egyháznak nyugati mintára való bevezetése volt az alapvető újítás. Valóság, hogy ezek a szervezetek váltották fel. bontották szét a pogány nemzetségi-törzsi kötelékeket; de ez önmagában nem tette volna még „európaivá" fejlődésüket. Sőt. — mint a későbbi jelenségek mindenütt változatosan mutatják — ily hatalmi szervezetek alól idővel újra felnyomulhattak volna a régi társadalomkötelékek, a királyi szervezethez alkalmazkodva, vele alkudozó szövetkezésben. Mert a törzsszervezet sem más, mint érdekközösség, a vérségi kötelék fikciójával; az állam hatalmi érdekeibe be lehetett volna ideig-óráig iktatni őket. Ámde a királyság és az egyház szervezetével együtt az új, nem a puszta célszerűségre szánt módszerek is megkezdték működésüket az új területeken. Mi volt tehát az az alapvető módszer a nyugati hűbériségben, amelynek vizsgálatára utal bennünket a szélső nemzetek belső alakulása a kereszténység felvétele után? A nyugati hűbérjog a csupasz érdekkölcsönösségnél mélyebb viszonyt jelent: ez már régóta hangsúlyozott jellemvonás. De éppen a kölcsönös hűségnek ez a lelkülete marad megfoghatlan, reális értékében, struktúrájában, kialakulásában megmagvarázhatlan. Üjabban a jogtörténet igyekszik az egykori elvi s gyakorlati szabályozások értelmét ilyen irányban elmélyíteni, s ezzel a lelki motívumok légies bizonytalanságaiból a konkrét társadalmi szerkezet felé közeledni. Csakhogy éppen a hűbériség „klasszikus" korában, a rendi tagozódás előtti koraközépkorban, aránylag igen kevés az emlék a társadalom széles alsó rétegeiben végbement folyamatról: azonkívül pedig maga a hűbérjog, mint jogrendszer, már bizonyos elvonatkozás, elvi megfogalmazás, s mint ilyennek, nem sok érzéke van a mindennapi élet kicsiny tömeg jelenségei iránt, amelyek végeredmény к épen a felsőbb, politikailag
