Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 1

А К JH NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 15 kezett így; mél

y tagozódás, alulról felfelé, mert hiszen a nagyobbak, erősebbek. a szervező gondolatok kénytelenek a természeti környezetet alakító kicsiny életnek ,.irracionális'' képződményeit elismerni, gondozni, a maguk életvitelével is hozzájuk igazodni, a célszerűség szempontjai helyett közvetlen, szemléletes kölcsönösségbe beállani. * A nyugati hűbériesség kifejezett elvei, formái alig találhatók meg a latin Okcidensszélső, új népeinek társadalmában. S mégis feltűnőin éles, hatârozofï^Tz elkülönülés Bizánccal, s az onnan terjedő görögkeleti kultúrával szemben. Az első írásos emlékek ugyanazt a kicsinyes, naiv társadalomkezelést mutatják, ami a Nyugatot jellemzi. Nagybirtokok adományozásánál is kicsiny exisztenciák, változatos állapotok felsorolását, szűkszavúan, csak mintegy emlékeztetésül a szól ás alapján úgy is kétségtelen tényekre. A társadalcmvezetés idővel kénytelen e változatos tényeket mind részletesebben regisztrálni, hiszen alig kezelhetők azok másként, mint egyszerű tudomásulvételük, leírásuk által. Az oklevelek, „privilégiumok", azaz a valóságos alakulásoknak külön sajátosságaikban való elismerése, egyre szaporodnak. Ami nincs meg az antik forrásanyagban, s ami feltűnően hiányzik a görögkeleti kultúrákban is: a középkori okleveles anyag egyre növekvő tömege, — az a Nyugathoz hasonlóan a leglényegesebb emléke a szélső kis nemzetek egykori társadalomszervezet ének is. Tehát nem jogelvek és kész társadalomképletek átvétele a szélső nemzetek nyugatias fejlődésének alapja, hanem a társadalmosodás elemi módszereinek befogadása. A szélső nemzetek fejlődése arra utal bennünket, hogy az Okcidens fejlődésszerkezetének lényegét ilyen elemi, alapvető módszerek érvényesülésében keressük. „Hűbériség": láttuk, lehet igen racionális fogalom is, érdekkölcsönösség rendszere, olyankor, amikor a központi mechanizmus nem képes arra. hogy közvetlenül lenyúljon a társadalom minden távoli részéhez s közvetítők beiktatásával akarja kivenni a maga hasznát azokból. De az Okcidensen másként történt a részek ily szétforgácsolódása, mint a bizánci kultúrkörben. Tervszerűség, célszerűség nélkül egészen újfajta alakulások jelentkeztek a széles alsó társadaloméletben s évszázadok alatt lassankint nyomultak fölfelé, lettek úrrá végül a legfelső vezetésben is. A nyugati hűbériség sajátos társadalomképző módszereiről nincsenek közvetlen forrásaink, leírásaink. A szokás-