Századok – 1942

Történeti irodalom - Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum. Curante Emerico Lukinich et adiuvante Ladislao Gáldi ediderunt Antonius Fekete Nagy et Ladislaus Makkai. Ism.: Elekes Lajos. 206

TÖRTÉNKTI IRODALOM 211 kitűnő térképekről, amelyek Glaser Lajos avatott kézét dicsérik s a legegyszerűbb módszerekkel teszik szemlélhetővé a településtörténeti megállapításokat. M. cikke több ponton érintkezik F. N.-évaJ s néhol érdekesen egészíti ki azt. A román bevándorlással kapcsolatban megállapítja, hogy az a XII. század után ment végbe. Ekkortájt igen erős oláh népesség élt Szerbiában és Bulgáriában, amely aztán — az utóbbi területen különösen hirtelen módon, tehát nyilván nem felszívódás, hanem elvándorlás következtében - eltűnik. Kétségkívül ez bukkan fel később Magyarország földjén, bár „behatóbb vizsgálatot igényelnek az okok, amelyek . . . nagy részének átköltözését eredményezték". A bevándorlók ősi foglalkozása a hegyipásztorság, állataik főleg juh és kecske, másodsorban disznó és ló (utóbbi főleg a kistermetű hegyi fajta); marhát jellegzetes módon nem találunk, csak a síkságra települt bánsági oláhoknál. A román pásztorok kétféle mozgást folytattak: egyszerű vándorlást a hegyeken, s a télen völgyi, nyáron hegyi legelőket szabályosan váltogató transhumance-os gazdálkodást. Első szállásaik ennek az életmódnak megfelelően állandótlanok: descensus in alpibus, locus estivalis, tentorium kifejezésekkel jelzik az oklevelek. A románok tudvalevőleg sajátos „oláh jog" szerint éltek, amelynek intézménye még a Balkánról ered. Egyetlen társadalmi egységet ismertek, a kenézséget; a társadalom fejlettebb formái magyar hatás alatt bontakoztak ki. E differenciálódás során a román társadalom primitív rendje változásokat szenvedett, fokozatosan közeledett a magyarság magasabb életformáihoz. A kenézek egy részéből nemes, másik részükből falusi bíró, a köznépből telepes jobbágy lett. Ismételjük, a bevezető tanulmányok csak néhány főbb eredményt foglalnak össze, távolról sem mindazt, ami a kötet gazdag okleveles anyagából következik. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, sokkal több helyre lett volna szükség, mint amennyi rendelkezésre állt. Néhány tény megemlítése azonban határozottan hiányzik. Az oláh jog balkáni eredetének említésekor például nagyon helyénvaló lett volna szóvá tenni azt is, hogy amennyire adataink sejtetni engedik, későbbi fejlődése magyar formák hatása alatt ment végbe, különösen a magasabb közigazgatás tekintetében, amit a krassói és hunyadi oláh districtusok fejlődésén világosan megláthatunk. Hasonlóan fontos lett volna legalább vázolni a királyi várbirtok óriási szerepét a társadalom kialakításában. Ennek s néhány hasonló hiánynak pótlása okvetlenül emelné a bevezetés kétségbevonhatatlan tudományos jelentőségét. Sajnos azonban, nem csupán hiányok pótlásáról van szó; akad néhány helytelen állítás, bizonytalanság is, amelyek rosszindulatú kritikának könnyen támadási felületet nyújthatnak.Ilyen, tárgyi szempontból kell kifogást tennünk Л1. tanulmányának néhány pontja ellen. Fejtegetése világos és meggyőző, de olykor túlságosan könnyed, s olyan túlzások vannak benne, amelyek kifelé károsan befolyásolhatják cikkének, sőt az egész műnek J4*