Századok – 1942

Történeti irodalom - Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum. Curante Emerico Lukinich et adiuvante Ladislao Gáldi ediderunt Antonius Fekete Nagy et Ladislaus Makkai. Ism.: Elekes Lajos. 206

212 TÖRTÉNETI IRODAI,ОМ hitelét. Mindjárt cikke elején (IX. 1.) azt írja, hogy ,,A román nép és nyelv a Balkán félszigeten született ... E tényt minden tudós elismeri". Külföldön, ahol a román kontinuitás tanának sajnos, ma is nagytekintélyű hívei vannak, ez a mondat az Okmánytár páratlanul tárgyilagos elrendezésének jó hatását egy csapásra leronthatja. A románok őstörténetében „tudományos szempontból egyetlen lényeges kérdés marad nyitva, az időpont, amikor a románok behatoltak Magyarország területére." Bizony, homályos az egész őstörténet, s még a középkor végén is több kérdés áll nyitva, mint megoldva. Az 1247-i johannita-oklevél „feljogosít arra a feltevésre, hogy az első román vajdákat a Kárpátoktól délre a magyar királyok nevezték ki, erdélyi vajdáik mintájára" (XXIII. 1. 28. jz.). Az oklevélben szereplő vajdák azonban a Szörényi bán (illetőleg az annak hatáskörét átvevő johanniták) alárendeltjei, szemmelláthatólag alacsony működési körrel; semmikép sem valószínű, hogy az erdélyi vajda utánzatai volnának. Nem helyes teljes bizonyossággal állítani nézeteket, amelyek legfeljebb hipotézisnek volnának elfogadhatók, így például, hogy a magyar királyok nemcsak gazdasági, hanem nemzetvédelmi szempontból könnyítették meg a román bevándorlást (ez lehetséges, de előbb bizonyítani kellene), vagy hogy a kenéz „primus inter pares", népének egyenlő jogú, választott vezetője (ez a felfogás román körökben divatos, de nem valószínű). A kenézségről mondottakkal kapcsolatban szeretnénk néhány pontot közelebből megvilágítani. M. szerint a kenézi tisztség eleinte választáson alapult, bár nincsenek adatok, amelyek ezt bizonyítanák. („Nous manquons de preuves positives concernant l'élection das kénèzcs, mais nous savons que les Roumains de Bereg procédaient par élection au choix même de leur voïvode". XXI. 1. 20. jz.) A vajdaválasztást, amelyre per analogiam utal, Erzsébet királyné 1364-ben engedélyezte a beregi oláhoknak : „woywodam Wolacum, qui pro ipsis utilis et honest.us videretur, de communi voluntate eis preticere admitteremus, secundum quod etiam alii Wolacy in Maramorosyo et aliis partibus regni nostri residentes huiusmodi potirentur libertate. . . . Annuimus eisdem Wolacys nostris, ut woywodam, quem communitas Wolacomm habere voluerit, liberam eligendi et preficiendi habeant. facultatein. qui omnes causas inter ipsos exortas iudicare debet." Itt tehát olyan vajdák szerepelnek, akik az oláhok minden ügyében ítélkezhetnek, s bár az oklevél szerint rangban a beregi comes alatt állnak, párhuzamukat mégis Máramarosban látják, ahol akkortájt a hatalmas Drág és Balk viselték az oláh vajdai tisztet. Ezeknek a helyzetét semilyen tekintetben sem azonosíthatjuk a kenézeknek, apró falvak vezetőinek viszonyaival. — „Du fait que primitivement le kénéziat n'était point une dignité transmissible du père au fils par succession, il ressort clairement que l'on devait l'élire" —• folytatja M., majd később (XXIV. 1.) megismétli : „Bien que nous n'ayons aucune donnée, il nous faut supposer qu'au début les deux moyens d'obtenir le kénéziat, à savoir l'élection et l'autorisation par le propriétaire, étaient en vigueur parallèlement surtout à l'époque ou le kénéziat n'était pas encore transmissible par héritage". Annak bizonyítására, hogy a XIV. században a kenézség valóban nem volt örökletes, I. Lajos királynak Diósgyőrött 1377 jún. 1-én kelt oklevele szolgálna, amelyben az erdélyi püspöknek arra a paha-