Századok – 1942
Történeti irodalom - Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum. Curante Emerico Lukinich et adiuvante Ladislao Gáldi ediderunt Antonius Fekete Nagy et Ladislaus Makkai. Ism.: Elekes Lajos. 206
208 TÖRTÉNETI IRODAI,ОМ nyelven — a magyarországi románok középkori történetének okleveles anyagát, vagy legalább ennek egy részét. Természetesen az ilyenfajta vállalkozásnak csak úgy van igazán értelme, ha nem marad meg az egyszerű újraközlés nívóján, hanem többet ad, mint az előző kiadványok. A Documenta teljes mértékben eleget tesz ennek a követelménynek. A már korábban kiadott anyagot sem szolgai módon, elődei nyomán közli, hanem lehetőleg az eredetire visszanyúlva, s kritikai elbírálás terén jóval többet nyújtva, mint a román vonatkozásban közkézen forgó okmánytárak túlnyomó része. Pontos utalásokkal felsorolja az egyes oklevelek szavahihetőségére vonatkozó, jelentősebb nézeteket s alapos megfontolás után dönt köztük. Jelzi az illető oklevél tartalma körül keletkezett vitákat, fontosabb tudományos elméleteket is, mindezt francia nyelvű jegyzetekben. Egyrészt tehát nagyon megkönnyíti és jóval biztosabbá teszi az idevágó kérdések kutatóinak munkáját, másrészt, ami legalább ugyanolyan fontos, a szakirodalomban s forrásanyagban kevésbbé járatos, esetleg idegen olvasónak is lehetővé teszi, hogy a kezébe kerülő művek forrásidézeteit fáradság nélkül ellenőrizze. Tudományos szempontból legnagyobb érdeme azonban az, hogy tekintélyes mennyiségű és sok esetben tartalmilag is elsőrendű fontosságú ismeretlen oklevelet közöl, F. N.-nak hatalmas anyagismerettel és tudással végzett országos levéltári kutatásai alapján. Ezek a kutatások — ha nem is zárják ki, hogy idővel, egyik-másik erdélyi család levelesládájából újabb román vonatkozású oklevelek kerüljenek elő —• annyit mindenesetre biztossá tesznek, hogy az 1400 előtti korból alig egy-két ilyen akadhat; azonban az sem fogja lényegesen módosítani a képet, amit a Documentában közzétett, teljesnek tekinthető okleveles anyag alapján alkothatunk a magyarországi románok történetének első időszakáról. 1222-től (II. Endre királynak a német lovagok részére kiadott, a terra Blacorum-ot említő oklevelétől, amely a magyarországi románok első okleveles emléke)1 1400-ig bezárólag 483 oklevelet gyűjtöttek össze a szerzők, munkájukban nagy lovalitással járván el: felvettek minden oklevelet, amely a jelzett időben Magyarországon oláhokat, vagy akár csak sejthetőleg román eredetű egyéneket említ, beleértve a kétségtelen hamisítványokat (Teodorik kun püspök állítólagos 1228-i levelét a székelyekhez, a Boje földjéről szóló és a hajdani terra Bulgarorum-ot említő 1231-i, a Fatatelekét, Bachunatelekét, Chegetelekót említő 1243-i, az udvarhelyi Oláhfalut említő 1301-i, a récsei Literátus János és nagybirwoji Boér Konstantin alkapitányok által 1302-ben, Iklódi Ferenc dobokai és Szentgyörgyi István belsőszolnoki ispánok által 1317-ben kiadott, vagy a besztercei tanácsnak 1 Vissza következtetéssel természetesen régebbi időkre visszanyúlhatunk; például az 1223.-i kerci oklevél egy Benedek vajda idejében történt cselekménnyel kapcsolatban említ oláhokat, Korlát fia Benedek pedig 1205/6-ban és 1208/9-ben volt vajda; kétségtelen tehát, hogy már akkor voltak oláhok Fogarasban. (Documenta, 3. sz.)
