Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 1

A KIS NEMZETEK TÖRTÉNETI RÁS А E mellett a fejlődésnek kétségtelen belső összefüggése a nyugatival; sőt. az új s új fordulatok itt mintha élesebb7 következetesebb megfogalmazásban jelentkeznének. A hűbériség a katonai-anyagi erők adminisztrációjának célszerű felosztása, az állam szolgálatára. A nagybirtok alapvető képződménnyé válik, a dolgozó népnek kollektív célokra, közélelmezésre, adóztatásra való szervezésével. Ugyanígy az ipari termelés társadalmának testületi szabályozása is. A szellemi kultúra egyes jelenségeiben is bizonyos egyöntetűség a nyugattal; röneszánsz, a karolinginak megfelelően, még az írásreformot illetőleg is; az iskolázásnak a trivium-quadrivium tananyagára helyezése. Majd rendiségféle, nagycsaládok kialakulásával, amit azonban állandóan s célszerűen felfrissít az állami közigazgatás tagjainak felemelése, rangfokozása. Még a középkorvégi röneszánsz is kétségtelenül együttes jelensége a nyugatinak. Miben állapítható meg tehát mégis_ a bizánci és a nyugati fejlődés lényeges különbsége? Erős lelkület

i különbség; nevezhetnők az előbbit racionális, az utóbbit irracionális fejlődésszerkezetnek. De ebből még semmit sem állapíthatnánk meg a típuskülönbség okát illetőleg. Mert honnan ez a két különböző lelkiség? A fejlődés kérdéseihez nem szabad az emberi lélek, a filozófia vagy a pszichológia fogalmaival közelednünk, valami meghatározással, amely bűvös kulcsként egyszerre minden titkot megnyit, s minden vonatkozásában megértet velünk. Magának a képződménynek konkrét tényeire kell irányítanunk vizsgálatunkat. Ha tehát a két kultúrkör építkező módszereire vetünk egy átfogó tekintetet, úgy,Bizáncnál szembetűnő,a társadalmi összefüggéseknek célszerű, értelemszerű kezelése. Minden kicsiny feladatot, alakulást a hasonló értelműekkel ugyanazon szervezetbe foglalnak; hadügyet, ipart stb. egy-egy külön szervezetbe. Ily általános szempontok mellett az emberi élet egyéb tényei elmosódnak, a „magánélethez" tartoznak. A forrásanyag, amelyet ez a kultúra ránk hagyott, általában véve „irodalomnak" nevezhető: jogi, politikai, taktikai, vallásos, filozófiai stb. tanok, feldolgozások, az élvezetre szánt szépirodalom mellett. A természettudomány csak azt jegyzi fel a természet jelenségeiből, aminek valami haszra, kára, vagy valami lelki hatása van az emberre. Egyébként a jelenség vagy a természetanyag semmitmondó az akkori tudomány számára. Ugyanez áll a társadalom tényeire is. A földbirtok, a földműves- vagy kézműveslét csak mint a társadalmat mozgató erők összetevője érdekel, leszámítva esetleg költői érdekességeiket.