Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133

160 HAJNAL ISTVÁN" írásintellektuálkmus belső szerkezetét kell vizsgálnunk s összehasonlítanunk Európa különböző vidékein. Aránylag kevés figyelmet fordított eddig erre a történetírás. Sőt, mintha az események eleven megjelenítése céljából szükségesnek is tartaná a forrásanyagok külső jelentkezésének elmosását, eltüntetését az olvasó szeme elől. Az oklevéltan speciális segédtudománynak számít, megállapításait nem foglalják össze, nem értékesítik a kultúrfejlődés szempontjaiból. Eredményeit a hazai történet kritikai segédletének tekintik; s ezért csak a nyugati nagy nemzetek világnyelven megjelent oklevéltani munkáihoz férhet hozzá a nemzetközi kutatás, de e munkák fejlődéstani értelmezése is nehéz feladat. A kicsiny nemzetek történetírásában pedig az oklevéltan valósággal belső házi kérdés marad. Szinte csak véletlenül akadni egy-egy jellemző adatra az írásbeliséget illetőleg a kis nemzetek világnyelven is megjelent történetirodalmában. Az orosz, sőt a lengyel és a skandináv középkori íráshasználat arányairól, módjairól, természetéről meg megközelítő képet sem alkothat magának a szomszéd ország történetírója sem. Pedig már az írásbeliség arányaira, az oklevelek számára vonatkozó egyes adatok is hirtelen elmélyítik, jótékonyan konkretizálják elképzelésünket az illető társadalom belső szerkezetéről.1 A kis nemzetek írásbeliségének vizsgálata különleges jelentőségű az egész európai kultúrszerkezet megítélésének iszempontjából. Itt állapíthatók meg a nyugati írásbeliség terjedésének, elmélyülésének végső határai. Itt a terjedésnek módjai, feltételei; a formák közössége s a fejlődésbeli változások közössége, tehát a kultúrterjedésnek üteme. A kultúrközvetítésre szolgáló intézmények, hivatások ily módon határozott körvonalakat nyernek, működésük konkrét megnyilvánulásaiban bontakozik ki. Másrészt pedig a módosulások, amelyeken az írásbeliség a különböző szerkezetű távoli társadalmakban átesik, következtetésekre adnak alkalmat e közös kultúrmódszer belső természetére, a nyugati intellektuálizmus szerkezetére, társadalomképző szerepére vonat-1 Az írásemlékeknek az „írásbeliség" szociológiai jelentősége szempontjából való vizsgálatáról: Hajnal I.: írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés. Károlyi-Emlékkönyv (Budapest 1933), 183— 214. 1. és : Le Rôle social de l'Écriture et l'Evolution européenne. Revue de l'Institut de Sociologie Solvay, Bruxelles 1934, I—II. (Különnyomattal.) -—- Szilágyi L.: Oklevéltan és általános történet. Szentpétery-Emlékkönyv (Budapest 1938), 454—474. I. — IstványiG.: A magyarnyelvű írásbeliség kialakulása (Budapest 1934), és: A generalis congregätio. Levéltári Közlemények 1939, 1940—41. — Guoth K.: Az okleveles bizonyítás kifejlődése Magyarországon (Budapest 1936).