Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
A KIS NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 161 kozólag is. Végül pedig a szélső nemzetek írásbeliségének összehasonlítása a szomszédos görögkelet idegen természetű írásbeliségével a két kultúrkör belső különbségeit érzékelteti. Ügv hisszük tehát, hogy a kis nemzetek közös munkájának elsősorban ezzel a feladattal kellene foglalkoznia, ha alapvető, s mégis konkrét módon összehasonlítható eredményekkel akar szolgálni a nemzetközi fejlődéskutatás számára. Az írásbeliség és az intellektuálizmus szerkezete lenne az a kezdeti váz, amellyel aztán a bonyolultabb társadalomalakulások konkrét formáit is összefüggésbe hozhatnánk. De magát az írásbeliség vizsgálatát is a lehető legegyszerűbb feladatokon kellene kezdeni a kis nemzetek Uözös vállalkozásában, őrizkedve az elsietett elméleti következtetésektől. Hiszen már az is jelentős eredmény lenne és tisztázóan hatna a középkori kultúregységről és kultúrkiilönbségekről alkotott fogalmainkra, ha az egyes szélső nemzetek írásemlékeiről számszerű összeállításokat kapnánk, legalábbis az új klerikusképzettség terjedésének, a rendi elvonatkozás megindulásának első századaiból. A továbbiakban lehetne aztán képet adni az íráshasználat formáiról, intenzitásáról, természetéről, majd pedig a klerikusság helyzetéről, szervezetéről, iskoláztatásáról; s az intellektuálizmus ily vizsgálatán át lehetne haladni a mélyebb szociális összefüggések feldolgozása felé. Közös munkaprogramul szerint, de minden nemzet külön végezné el a munkát a maga területén, mindegyik igyekezvén oly szempontokat érvényesíteni, amelyek az eredményeket, összeállításokat a nyugati írásbeliséggel való összehasonlításra minél alkalmasabbá teszik. Az egyes feladatok lehető egyszerűek legyenek, ne kívánjanak nagy munkaszervezetet. A közös vállalkozásban közös füzetekben jelenjenek meg az egyes összeállítások, nem nagy igényekkel, de gyakorlatilag felliasználhatóan, hozzáférhetően, érthetően minden idegen nemzet és minden történeti tudományág számára. így remélhető, hogy a közös kiadvány önmaga erejéből és jövedelméből tarthatja fenn magát. Megkíséreljük közelebbről is részletezni az első kiadványok tervezetét, úgy, amint az előttünk egyelőre célszerűnek és keresztülvihetőnek látszik: 1. Számszerű áttekintés az egyes kis nemzeteknek a XII — XIII. századból fennmaradt okleveles emlékeiről. Lehetőleg évről-évre való kimutatással, hogy a terjedés üteméről nemzetközileg összehasonlítható képet adjunk. Bizonyára nem egyszerű térbeli terjedésről van szó; vannak hirtelen mennyiségbeli növekedések, — s ha ezek minden Sziízadok 1942, IV—VI. 11
