Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 1

Il) HAJNAL ISTVÁN Az igaz valóságérzék elfogadhatja-e e tények végső magyarázatául a nyugati politikai, vagy a vallásos-egyházi alakulások hirtelen expanzív szerveződését? Vagy szahad-e egyszerűen szellemi-elvi hódításnak felfogni e terjeszkedést? Honnan való a hűbériségből széttagolt Okcidensnek ez a mélyen járó hódító hulláma? Mert hiszen más vallások is mutatnak ily hirtelen expanziókat, de itt éppen a Nyugat győzedelmeskedik, amelynek add'g a hatalmi-szervezeti gyöngeség a jellemzője, s ahoi a német birodalom új szerepe is csak folytatása az addigi hiábavaló kísérleteknek, hogy a kultúrkört bármiféle politikával egységesítsék. Az Iszlám vallási-politikai szervezetének hódításával szemben az Okcidens-e&után is a különfejlődések változatos talaja maradt. A szélső nepek egyidejű áttérése kétségtelenül az Okcidens fejlődésének valami új fázisát jelzi, talán minden más megfigyelhető egykorú jelenségnél kézzelfoghatóbban. A fejlődésszerkezet belsejében valami éretté vált, általános érvényűvé, hordozható, átvehető kultúrformává; expanzióra képessé, a nélkül, hogy hatalom vitte volna. A nyugati államok fegyvere sehol sem szerepel e terjeszkedésben, de még a politikai meggondolás is inkább csak az áttérő fejedelmek meggyőződésében. Kultúrformák aránylag tiszta terjedése ez. De milyen formáké? Nyilván nem azoké, amiknek átvételét a fejedelmek elsősorban kívánatosnak tartották, uralmi szervezetük kiépítésére. Egyházi, kormányzati központosítás az ő céljuk; erre használják fel a nyugatról jött módszereket. Átmenetileg mindenütt nagykirályságok alakulnak, néhol ismét nagy expanzív erővel. De ez csak átmenet; végül nem a fejedelmek koncepciói győzedelmeskednek, hanem maguk a kultúrmódszerek, amelyeket így szerettek volna felhasználni. Észrevétlen munkájukkal ezek alakítják át igazában az új társadalmakat. A középkor első félezerévének fejlődésében kétségtelenül <(a hűbériesség kialakulása a legmélyebb folyamat. Ez a társaidalmosodás lényege; minden más, amit nagy uralkodók s birodalmaik megszerveztek, csak felszíni, ember-tervezte átmeneti alakulás e mellett. De a szélső, új népeknél a hűbériség kijegecesedett formái alig szerepelnek; későbbi fejlődésük folyamán sem. Mi lenne tehát az,, ami nyugateurópaivá te

tte mégis társadalomtalájukat? Annyira eltérően szomszédaiktól, a görögkelethez csatlakozott népektől? Átalakulás nemcsak felső szervezetükben, kormányzatukban, felsőbb rétegeikben, vagvl intellektuálizmusukban. hanem lent, népi talajukban is;