Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133

156 HAJNAL ISTVÁN" szerűség feldolgozása tovább is állandó elmélyülésre késztette a felsőbb hivatásokat; a rendi rétegeződés tehát szerves volt, társadalmias, nem pedig tisztán elvi-érdekbeli elkülönülés. A nemes továbbra is csak úgy tarthatta meg életformáját, ha az alsó élet egyre bonyolódó adminisztrációjának gondját szakhivatalnokságra bízta, amely lassankint állami óriáshivatalnoksággá olvadt össze. És inkább itt rejlik, s nem annyira a nemesi uralomban, a parasztság iijkori tragédiája: az európai magasabb kultúrtechnika. az írás, a pénz és egyéb módszerek és a velük dolgozó hivatások, intézmények mégsem voltak alkalmasak arra, hogy a természet talajával közvetlenül foglalatoskodó életformákat irracionális t-ijükben érvényesítsék, továbbfejlesszék. Elvont módszerek, amelyek mindinkább az állam elvont céljainak és a gazdasági érdekeknek vonzóerejébe kerültek. Mindazonáltal a francia parasztság megtartotta helyét a maga földjén mindmáig is, míg a szélső társadalmak újkori új feudalizmusa nagybirtokokat alakított rovására, majd pedig a kapitalista birtokszerzésnek áldozatává tette. A norvég parasztság ezzel szemben kevéssé választott ki önmagából magasabb hivatásrétegeket, minthogy a kézműves-foglalatosságok kiképződésére túlságosan racionális szervezete nem engedett kellő folytonosságot, a közvetlenebb haszon céljainál mélyebb biztonságot. Szerencséjük után járó paraszt tömege к mozogtak a középkor végéfőt országszerte, a nélkül, hogy igazi városiasságot tudtak volna teremteni. Á városi vezető polgárság is jóidéig idegen bevándorlott volt. Másrészt azonban az ősi fejlődés mégis sokoldalúbb készségeket fejlesztett ki a parasztban, semhogy egyszerű tömegbérmunkássággá változzék. A törvényhozás megkísérelte, hogy a munkáshiány miatt helyhez kösse, de a paraszti életformának, foglalatosságnak sokoldalúsága, földművességben, iparban, hajózásban is érvényesülő készségei ezt eleve is lehetetlenné tették. A föld teljes gazdasági mobilizációját is megakadályozta a vidéknek mégis ellenállóképes szervezete, s ebben, úgy látszik, jelentős a szerepe az Odel-jognak is. Minthogy a mozgó parasztrétegek pedig nagyjából képesek voltak ellátni az ipar, kereskedelem alsóbb szükségleteit is, 'elhárították ezáltal a kapitalizmus rideg beavatkozását . A legújabbkori fejlődés skandináv parasztdemokráciájának tehát mély történeti tradíciója van — bár épp ez a demokrácia ellenkezik a parasztság igazi lényegével. A skandináv klerikusságról a rendelkezésünkre állott összefoglaló irodalom alapján csak általános vonásokat emelhetünk itt ki. Itt is a XII. századtól jelentkezik ez az új típus,