Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
148 hajnal istván" Azonban ebben a városszervezetben is a lakók érdekszövetsége, a kiváltságolt önkormányzat a lényeges, ellentétben a franciával, amely kevésbbé igyekszik szabadulni hűbérura alól, mert bonyolult szervezete amúgyis mély, szakszerű adminisztrációt alakított ki a hűbérviszonvokból. A magyar rendi elvonatkozás nyugatias módszereinek érvényesítésében kétségtelenül jelentős szerepe volt az új klerikusságnak, amely idővel a nyugatias iskolázás rendszerét is áttelepítette ide. Az országkormányzatban, a főpapi és főúri udvarokban ez a klerikusság a XIII. században teljes nyugatias felszerelkedéssel lé]) elénk; s a társadalom tagozódása elég mély arra, hogy különösen a királyi udvarban egyre növekvő és specializálódó hivatalnokságot alakítson ki. A nagy méltóságok és a főúri tanács működése objektív szerkezetet kap ily módon, nem lehet úrrá rajta a pillanatnyi érdek, a társadalom racionális kihasználása. A magyar klerikus írása a XIII. században a nyugati, francia központok írásával szinte évtizedről-évtizedre azonos formaváltozásokat mutat. Minthogy ezek az egyező írásformák a közbenső, német vidékeken is minden változásaikban csaknem egyidejűleg azonosak, nyilvánvaló, hogy a legnyugatibb, a francia iskolák közvetlen vezetése alakítja, fejleszti tovább őket, ez iskolákban sajátítja el eleinte minden nemzet magasabbképzettségű klerikusa az írásfogalmazást. Döntőfontosságú tény ez a latin Okcidens knlturszervezetének egységére nézve. Másrészt azonban nyilvánvaló, hogy a klerikus az írás és fogalmazás készségében mély, sokoldalúan átdolgozott intelligenciát hoz magával nyugatról, nem pedig merev ismeretanyagot. Valószínű, hogy már a nyugati iskola kereteiben is sajátos hazai anyagon gyakorolja magát, erre mutat a francia egyetemnek tagozódása számos, szinte céhszerű tanítóüzemre. A magyar klerikus fegyelmezett, pontos, de a hazai viszonyokhoz illő fogalmakkal dolgozik elejétől fogva. A királyi udvar hivatalnok-tagozódása is a magyar viszonyok szükségletei szerint megy végbe, nem jiedig üresen átvett idegen mintákra. Ez a fegyelmezettség, s mégis képesség a sajátos viszonyokhoz való alkalmazkodásra a nyugati intellektuális mus leglényegesebb sajátosságára figyelmeztet. Természetes, hogy a magyar klerikusság már a központi kormányzatban sem tudott oly önálló hivatalnoksággá alakulni, mint a franciáknál. Az egyházi rendből lassankint itt is kivált, sajátos világi hivatássá lett, de nem szoríthat ta ki a főú ri méltóságok szerepét a kormányzatból. lianem részben a király személyéhez, részben a nagyméltóságokhoz
