Századok – 1942

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitó beszéd (I.) 129

Elnöki megnyitó beszéd. A Magyar Történelmi Társulat 1942 június 11-én tartott évi rendes közgyűlésén mondotta Hőman Báliul elnök. A Magyar Történelmi Társulat életének második félszázadát 1917-ben a háború tombolása közepette kezdte meg. Akkor gróf Klebeisberg Kunó azzal a megállapítással kezdte meg elnöki megnyitóbeszédét, hogy „a nehéz időkben a közhangulat nálunk komoly, de nem szomorú. A végtelen háborúk és a históriai csapások nemzete klasszikus korát éli megint, melyben egész nagyságában bontakozik ki a viharedzett magyar géniusz. Nyugodtan és derűsen nézünk a jövőbe, mert történetünkből tudjuk, hogy a megpróbáltatások, sőt a katasztrófák minálunk tüneményes fejlődésnek, csodás fellendülésnek kiindulópontjai voltak. Az egészséges nemzet lelke mintegy varázsütésre megtelt alkotási vággyal és tetterővel s így követi a dúlást és a rombolást a termékeny munka időszaka!" Most, huszonöt év multán, Társulatunk ismét fegyverzaj közepette lép át a harmadik negyedszázadba, s mi újra úgy érezzük, komoly elszántsággal és felfokozott erővel kell munkánkat folytatnunk, hogy a nagy küzdelem eldőlte után új lendülettel indulhassunk el a felfelé vezető úton. A nehézségek azonban ma sokkal nagyobbak, mint negyedszázad előtt voltak. Régi politikai, társadalmi, gazdasági rendszerek elhanyatlása és újaknak a kialakulása, régi és új eszmék, irányok, áramlatok vetélkedése, a világ minden népét fegyverbe szólító véres harc közepette kell a tájékozódást keresnünk új magaslatokra vezető új utak felé. Súlyos és szinte megoldhatatlannak látszó problémák merednek elénk. Új Századok 1942, IV—VI. 9