Századok – 1942

Szemle - Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszái Erasmus „Adagia”-jához. Ism.: Kardos Tibor. 119

szemle 119 felrázza Európát, azonban meghal és halálával összeomlik életmüve, a török elleni közös európai hadivállalkozás is. Egy-két tévedést leszámítva (ilyen pl. az, hogy a nikápolyi csatában a keresztény lovagseregek vezéreként Nagy Lajost említi) sikerült munka H. könyve, magyar szempontból is kifogástalannak tekinthető és méltóképen ábrázolja a nagy humanista pápa egyéniségét és életművét. Barta István. Kelényi B. Ottó : Egy magyar humanista glosszái Erasmus ,, Adagtálkához. (Tanulmányok, kiadja a Fővárosi Könyvtár, XIII.) Budapest é. n. 8° 99 1. — Budapest múltjának ismert kutatója ezúttal egy jelentős irodalom- és művelődéstörténeti forrás fölfedezéséről számol be, amelynek kevés összefüggése van a főváros múltjával, de annál nagyobb az egyetemes jelentősége. Pelei Tamás gyulafehérvári kanonok 1515-ben Budán jártában megvette Erasmus Adagia-jának 1508-i velencei kiadását és magával vitte Gyulafehérvárra. Éveken keresztül ebbe a könyvbe jegyezgette az egyes Adagiákhoz mindazt, ami életkörülményeiből, emlékeiből olvastukra fölelevenedett. A bejegyzések jelentősége éppen abban áll, hogy meg tudjuk általa mérni a Mohács előtti másfél évtizedben a humanizmus terjedésének fokát, a művelődési és társadalmi viszonyokat. Közvetlen közel visz emberekhez és azok lelki világához. Pelei Tamás zsörtölődő, keserű vidéki papi férfi. ítéletei ennek felelnek meg ; a bejegyzések forrásértéke annál nagyobb, mert puritán embertől származnak. K. nagy munkát végzett a bevezetésben Pelei Tamás gyulafehérvári környe* zetéről és glosszáiról adott beszámolóval. Csak sajnálhatjuk, hogy nem jutott hely a Pelei által idézett auktorok szövegeinek ismertetésére, az általa használt kiadások és szöveggyűjtemények megállapítására és több, evvel összefüggő kérdésre. De a latin és magyar nyelvű glosszák csoportosítása jól áttekinthető és tárgyalásuk kitűnő, bennük az irodalomtörténet elsőrangú forrást nyert a további kutató munka számára. Kardos Tibor. Conrad Jacob Hiltebrandt's Dreifache Schwedische Gesandtscliaftsreise nach Siebenbürgen, (1er Ukraine und Constantinopel (1656—1658). Nach der Stettiner Handschrift herausgegeben und erläutert von Franz Babinger. Leiden 1937. 8° 259 1. — Hiltebrandt Stettin mellett egy kis faluban volt lutheránus lelkész. Előkelő, származására nézve délnémet család sarja, theológiát végzett, müveit, széles látókörű fiatalember volt. Szűkebb hazája a westfáliai békével Svédországhoz került, s a politikával soha nem foglalkozó fiatal pap ismeretsége révén került a lengyelek elleni szövetség nyélbeütésére Erdélybe, II. Rákóczi Györgyhöz induló svéd követségbe kísérőnek. Útjáról naplót vezetett; hazaérkezve olvasmányaival kiegészítette jegyzeteit s rendszeres egészbe foglalta. A politikai, diplomáciai tárgyalásokkal nem törődött, de annál élesebb szemmel nézegette útjában a vidéket, annak népét. Végigutazta a Felvidéket, a Hajdúságot, Váradon át ment Kolozsvárra, majd Gyulafehérvárra, innen a> szászok, oláhok és székelyek földjére, s útközben mindent megfigyelt, mindkivel szóba elegyedett. A szokásos és sablonos jellemzéseken túlmenve tapasztalatait, az élő valóságot írja meg, s összefoglalóan és különkülön is ismerteti Erdély népeinek múltját, jelenét, szokásait, viseletét, társadalmi, vallási és gazdasági életét. Részletesen beszél az út jába eső nagyobb városokról, Lőcséről, Sárospatakról, Váradról, Kolozsvárról, Brassóról, hogy csak a fontosabbakat említsük. Érdeklődése a felszín alá hatol, a szellemi élettel is foglalkozik, s a társadalom belső problémáit is meglátja. Figyelme mindenre kiterjed, és művelt-