Századok – 1942

Szemle - Hocks; Else: Pius II. und der Halbmond. Ism.: Barta István. 118

128 szemlu faragott köveit, a zürichi múzeum két ugyancsak magyar címeres üvegablakát, az engelbergi kolostor pluviáléját és az Engelbergböl a St. Gallen-i múzeumba került két antependiumot, valamint a sarneni kolostorban őrzött Ágnes-ruha rávarrott arany-ezüst csecsebecséit kimerítően teszi közzé. A hímzésekben a kolostorok mecénásának, Ágnes királynénak mesteri munkáit feltételezi. Erzsébetnek a zürichi múzeumban őrzött sírkövét meggyőző módon szarkofágsír fedelének tartja. Andreas de Benciis de Gualdo kalocsai érsekből lett sioni püspöknek, Zsigmond zsinati diplomatájának a sioni székesegyházban felfedezett sírköve alkalmat ad arra, hogy a nagy főpapnak és külföldre került magyar kíséretének sorsát ismertesse. D. írásának olvasása közben a magyar mult külföldi emlékeit kutató multszázadi úttörőkre emlékezünk, kik kis mozaikkövekből állították össze a magyar szellem európai szerepének ragyogó képét. Megkapó kis kuriózum: a sarneni kolostorban ma is, mint már hatszáz esztendeje minden évben bemutatják az Árpádház utolsó aranyágacskájának, III. Endrének lelkiüdvéért az özvegyétől rendelt szentmisét. A műgyűjtőhöz méltó előkelő kiállítású kötetet az emlékek tökéletes képei emelik. Ifj. Vayer Lajos. Hocks. Kise: Pius II. und der Halbmund. Freiburg i. Br. 1941. Herder. 8° VIII. 229 I. 4 t. — H. könyve nem lép fel szigorúan tudományos igényekkel, a felsorolt forrásmunkák száma meglehetősen gyér, előadásmódja is inkább könnyed, elbeszélő, az olvasó mégis megelégedetten teszi le a kezéből. Az alapos, de talán fárasztó tudományos felépítésért kárpótolja a mozgalmas, színes, sokszor drámai elevenségű előadás, az események és jellemzések helyes arányú váltakozása. A felszínen mozog H. könyve, a nélkül, hogy felületessé válnék, és nagyon alkalmas arra, hogy a történettudományt a súlyosabb formáktól irtózó olvasóközönség körében népszerűsítse. A probléma, amelyet feldolgoz, a magyar szakkörök előtt részleteiben is eléggé ismeretes. A török veszedelem elhárításában elsősorban Magyarország volt az érdekelt fél, érdeklődéssel kerestük tehát, hogyan látja a szerző Magyarország szerepét a török ellen vívott harcokban, annál is inkább, mert újabb külföldi történeti munkákban gyakran megvan a hajlandóság ennek a szerepnek a lekicsinylésére. Elismeréssel kell megállapítanunk, hogy a könyv teljes mértékben kidomborítja a magyar védőbástya-szerep jelentőségét, a korszak magyar szereplőiről -— Hunyadiról, Mátyásról -— helyes portrét rajzol, küzdelmeiknek, győzelmeiknek fontosságát elismeri, sőt pl. Mátyás politikáját kissé idealizálja is. Hasonló tárgyilagossággal ítéli meg az európai fejedelmek viselkedését is, önző, kicsinyes, ingadozó, megbízhatatlan magatartásukat, szószegéseiket s azt a bűnös nemtörődömséget, amellyel a magyarság és a pápa erőfeszítéseit nézik. Különösen sikerült III. Frigyes képe: a nagy császárnak ez a méltatlan utóda csak akkor ébred fel tunya tehetetlenségéből. ha háza hatalmának gyarapításáról van szó. Királyok, főpapok, hadvezérek, humanisták, fanatikus szerzetesek kavarognak a színen, a mozgalmas cselekmény középpontjában pedig ott áll II. Pius, aki a középkor és a renaissance határán humanista lelkülettel egy középkori gondolatéit, az európai kereszténység összefogásáéit harcol. A fejlődésnek azonban ő sem állhat az útjába, a nemzetállamokra bomlott Európa fejedelmeit mái' csak a saját céljaik érdeklik, a közösségért egyik sem hajlandó harcbaszállni. Ebben rejlik II. Pius tragédiája is. Erőfeszítéseiben elmegy a legvégsőkig, súlyosan beteg testtel maga száll hajóra, hogy az ellenség ellen vonulva