Századok – 1942

Szemle - Rörig; Fritz: Ursachen und Auswirkungen des deutschen Partikularismus. Ism.: Istványi Géza. 113

SZEMLE 113 aktuális alaphangot üt meg, maga a címanyag a pontosság és szakszerűség soha nem változó szempontjai szerint jött létre. A szerkesztő munkatársával együtt rajta volt, hogy csak olyan könyvek és folyóirat-cikkek címe kerüljön az összeállításba, amelyek mind megfordultak a kezükben — követendő példa minden bibliográfus számára! Gondos munkájuknak az eredménye is tiszteletreméltó: 1422 tételben, a „Dahlmann—Waitz" beosztása szerint, több mint kétszerannyi tanulmány könyvészeti adatai sorakoznak fel előttünk. A gyűjtés 193ti-ig halad, s addig igyekszik felölelni az egész irodalmat (nem is igen hiányzik fontosabb cím, s túlzott szerénykedésnek hat, nem is helyeselhető, amit az előszó mond: hogy az összeállítás nem is törekszik teljességre); újabban megjelent munkákra -— nem egészen indokolható módon — csak esetenkint terjed ki. De következetlenséget, apróbb hiányokat egykép ment a praktikus cél: a szerkesztő, kicsiny közösségnek minél hamarabb termő munkájával, csupán első indítást, eligazító! akart adni a német parasztság történetének kutatói, elsősorban nem szakképzett historikusok kezébe. Ezt a célt szolgálja a fontosabb címek tipográfiai kiemelése s a hozzájuk, sajnos, csak itt-ott fűzött néhány értékelő megjegyzés is; hogy objektívek, s megállják helyüket, arról biztosít F.-nak, a tárgykör egyik legkitűnőbb ismerőjének személye. Ugyanezt mondhatjuk a parasztságtörténet elhatárolásáról, hiszen — mint a szerkesztő helyesen jegyzi meg — minden kiválogatás önkényes. A hibaforrások lehetőségét ennyiben is csökkenti F. nagy körültekintése, a széles szemhatár: összeállítása a szorosan vett paraszt.ságtörténeti irodalmon felül a vele kapcsolódó általános történeti, továbbá mezőgazdaságtörténeti, néprajzi, fajismereti, család- és népességtörténeti, településtani, alkotmány-, jog- és gazdaságtörténeti munkákat is magában foglalja. Ha így a kört néha túlságosan tágasnak érezzük is, mi, akiknek nemhogy a történet egy-egy ágát felölelő szakbibliográfiánk, de átfogó „Dahlmann— Waitz"-unk sincsen, csak irigykedve tekinthetünk F. „kísérlet"-nek mondott igen hasznos vállalkozására. Wellmann Iinre. Kiiriir, Fritz: Ursachen und Auswirkungen des deutschen Partikularismus. (Recht und Staat in Geschichte und Gegenwart, 120.) Tübingen 1937. J. C. B. Mohr. 8° 42 I. — A berlini egyetem professzorának Karlsruhéban elhangzott, kissé kibővített előadását tartalmazza ez a füzet. Rövidség kedvéért a probléma részletes feldolgozásába nem hatol be, nagy vonásokban fölvázolt gondolatmenete azonban igen értékes: A német partikularizmus semmiesetre sem magyarázható földrajzi, geopolitikai adottságokkal, hiszen hasonló adottságok más országokban éppen nem vezettek hasonló eredményekre. A kialakult német íészfejedelemségek nem is a régi német törzsi területek utódai, javarészük a törzsi szállásterületekre való tekintet nélkül .sokszor merőben dinasztikus érdekekből született meg. A német partikularizmus okait R. —- szerintünk igen helyesen — a német társadalomfejlődésben találja meg. A hűbériség centrifugális erői a Karoling birodalom két nagy utódállamában, Németországban éppúgy, mint Franciaországban, territóriumokká szaggatták az államot. A francia királyság azonban pompásan kiépített bürokráciája segítségével meg tudta akasztani a territoriális fejlődést és apránkint erősen központosított államot szervezett meg. De a német birodalomban hiányzott a központi, császári bürokrácia. A császárok állandóan Németországtól távol itáliai hadjáratokkal, olasz ügyek intézésével voltak elfoglalva. Nem alakultak ki erős, hivatalszerű központi kormányszervek, sőt ilyeneket az egyes territoriális fejedel-Sxnziidok 1942, Г—III. 8