Századok – 1942

Történeti irodalom - Polónyi Nóra; ld. 98

98 TÖRTÉN KTI IRODALOM 98 elvált egymástól. Időnként történik ugyan közeledés az ő oldalukról is — igazi rokonszenv a magyar reformnacionalizmus irányában, érdekszövetség a bécsi udvarral szemben —, ám csakhamar követi ezeket a sajtóval, párttal, agitátorokkal, bécsi, sőt vajdasági támogatással rendelkező vezetőség valamilyen ellenünk irányuló lépése. Kialakult államnacionalizmusuk ellene van az uniónak, a nyelvtörvénynek, forradalmat szít 48-ban s Kossuthék jóindulatú békítőkísérletei hamarosan megtörnek ellenállásán. (Pedig a 48-as jobbágy törvényből is román parasztok húzták Erdélyben a legtöbb hasznot.) 1860 utáni önállósági próbálkozásaik azonban még koraiaknak bizonyulnak, állam vezetésre alkalmas románokat akkor, számottevő középosztály híján, alig is lehetett volna találni. A kiegyezés utáni idők „regáti" orientáció jegyében telnek el; gyakorlatilag a passzivista álláspont győz s a román aktivitás helyi gyűlésekre, kulturális, gazdasági, egyházi építésre szorítkozik. Magyar népünknek ezeken keresztül szenvedett tragikus veszteségeit persze kormány és közvélemény — ha egyáltalán felfigyelt rájuk — elhanyagolhatónak érezte. Az utolsó másfél évszázad, a román „újkor" kárpátokontúli 'történetének négy fejezetet szentel a könyv; közülök hármat Makkai László, egyet Polónyi Nóra írt. Kettőben — főkép P. egy korábbi hosszabb értekezése, M. több kisebb cikke s más munkák nyomán — a század vége óta idekapcsolódó Erdélyről is hallunk, míg a megelőzők, Xenopolra támaszkodva, havaselvi-moldvai esemény- és művelődéstörténetet adnak. Alig több mint száz éve, hogy a szabadságeszme balkáni térhódítása és Vladimirescu fölkelése a régi rendet először mozgatta meg. A nacionalizmus és a reformgondolatok közvetlen forrásai a görögség és Magyarország, később Páris, legerősebb oszlopuk pedig a kisbojárság; szilárd alap ugyan, de az előhaladás mégis a világpolitika, főleg az orosztörök hatalmi viszonyok függvénye, — a Regulamentul Organic reformjai is orosz nyomásra születnek. A román irodalmi, tudományos, művészeti élet felvirágzását s a liberális párt előretörését azonban már senki sem akadályozhatja. Liberalizmus és romantika jelzik egyben — e földön első alkalommal — a Nyugat-Európa vérkeringésébe való igazi bekapcsolódást, ha még nem is széles réteg számára. A forradalom kudarca sem jelent visszaesést, sőt ez a nemzedék ismerteti csak meg magát igazában a Nyugattal és készíti elő a két vajdaság szellemi egységét, majd az unió külpolitikai előfeltételeit is. Cuza Sándor jóindulatú nemzeti reformpolitikája a parlamentarizmus gyengeségén és a közszellemen bukik meg, s bár a viszonyok Károly alatt sem javulnak, a szerencsés külpolitikai állás meghozza Románia függetlenségét. Az új királyság orientációja Monarchiánk irányába fordul, de az őszinte együttműködést — mint már előbb, Ouza magyar kapcsolatai idején — Erdély problémája lehetetlenné teszi. Románjaink most teljes egységben, nyugaton és itthon is több-kevesebb nyíltsággal küzdenek elcsatoltatásukért. Bukarest a „Liga culturala"val s a liberális párttal hátuk mögött áll, de a virágzó nép-nemzeti, majd politikai irányba tért szépirodalom, a népi kultúra propagá-