Századok – 1942
Történeti irodalom - Polónyi Nóra; ld. 98
TÖRTÉN KTI IRODALOM 99 lója, magában is nagy vonzó-összetartó erő számukra. Románia politikai akcióképességét csak rövid időre gátolják forradalomban kirobbant szociális zavarai. Lassú közeledése az ententebatalmakhoz, világháborús szereplése és a legutolsó húsz év eseményei valamennyiünk előtt ismeretesek. Utóbbiakról — az új állam belső ellentéteiről, az új nacionalizmusról és Károly király próbálkozásáról — M. ad igen érdekes összefoglalót. Az egyes összefoglalások értékét, látjuk, elsősorban az előzetes munka minősége szabja meg, ettől függ, hol kaphatunk olyan eredményeket, amilyenekre, mint elöljáróban mondottuk, ma szükségünk van és hol gyengébbeket. A román őstörténetnek pl. nálunk kitűnő nyelvész- és régész-szakemberei vannak, az erdélyi románság csaknem minden történeti korszakára jutott magyar kutató — legalább forráskiadó —, sőt egyik fiatal erőnknek a vajdaságok régibb történetéről is sikerült, a román történetírás színvonalán túl, európai nívójú feldolgozást adni. De már Havaselve és Moldva újkori sorsát sokhelyt csak Xenopol, vagy legfeljebb Iorga, Giurescu szintéziseiből ismerjük. Ezért — és nem a szerzők hibájából -— van, hogy ,,A románok történetének" megfelelő legújabbkori részei ma sem tudnak többet adni az események egymásutánjának regényes leírásánál, majd külön a magas• kultúra jelenségeinek ismertetésénél. Hallunk egy-egy szellemi áramlat elterjedéséről, a tudomány, irodalom nyomdatermékeiről, kibontakozik előttünk az államigazgatás, az egyházszervezet képe, vannak fejezetek az iparról, kereskedelemről, de a társadalmi viszonyokról már csak röviden értesülünk; megtudjuk, hogy a magas és mély rétegek nagy távolságra álltak egymástól s az alsók műveletlenek, babonásak, szegények voltak, sok adót kellett fizetniök. Ám éppen e rétegek életformáját nem lehet csak az államigazgatáshoz s a magasműveltség javaihoz való viszonyukban néznünk; a történetnek itt még igen sok ábrázolni valója marad. Ha ebben az irányban is lesznek, főleg gazdaság-, társadalom-,' településtörténeti előmunkálatok, bizonyára teljesebb, összedolgozottabb képeket kaphatunk majd e jelenleg mostohán kezelt korok román életéről is. Másfelől éppen a könyv ifjú. (pár esztendő alatt szinte a földből kinőtt) tudós munkaközössége volt az, mely a legsürgősebb feladatokat már elvégezte. Alig van köztük harminc éven felüli —• ez a legutóbbi évek egyetemi nemzedékének szomszéd népeink felé forduló érdeklődését is jelzi —, mégis valamennyien hosszabb, gondos munka gyümölcsét használhatták már fel összefoglalóik megírásához. Közös vállalkozásuk — e felől a munka világos felépítése is bizonyossá tesz — nem volt helytelen: sokkal jobban bevált, mintha egyetlen szerző fogott volna á megíráshoz, egységesebb szempontokkal, de kevesebb hozzáértéssel. Nincs zökkenő az egymáshoz kapcsolódó korok közt és az ellenmondásokat is sikerült elsimítaniok. „A románok története" a nagyközönség útbaigazításában és tudományos tájékozódásunk gyarapításában egyaránt megtette kötelességét. Hasonló történeti munkát más nemzetiségeinkről is csak örömmel üdvözölhetnénk. Maksay Ferenc.