Századok – 1941
Történeti irodalom - Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. I. k. Ism.: Szabó István 85
86 TÖRTÉN KTI IRODALOM mélyebi) és több. Már szabadságharcunk sorsa is nagy mértékben külső, idegen tényezők függvénye volt, az emigrációé pedig merőben más államok politikai vonalába illeszkedve, elsősorban a diplomácia pályáján futott végig. Az állampolitika és a diplomácia finom szövedéke azonban a kortárs számára többé-kevésbbé láthatatlan volt, csak az események alakulása jelent meg előtte, az indítékok nem. Ezek felfejtése a nagyszámú emlékirat után is alig érintve maradt az emigráció történetének módszeres feldolgozóira. A módszeres feldolgozást az emlékírók utolsó nemzedékének mindjárt sírbaszállta után, amikor az emigráció és a kiegyezés korát egyszerre a mult távlatába tolta át a világháború nagy korszakváltása, a Magyar Történelmi Társulat a „Magyarország történetének újabbkori forrásai" címen megindított kiadványsorozat egyik feladataként tűzte ki. A Társulat néhai nagynevű elnöke 1922. évi közgyűlési megnyitó beszédében világosan szólt róla : „Gyönyörű anyag kiadásának rendjén fel akarjuk tárni Kossuth szereplését az emigrációban." A Kossuth-emigráció története első, törökországi szakaszának feldolgozását Hajnal István végezte el. Munkája — második, adattári kötetét még mindig fájóan nélkülözzük — nemcsak megérdemelt tudományos, hanem kivételes közönségsikert is ért el, arról tanúskodva, hogy az emigrációnak politikai meddősége mellett is felemelő mozzanatokban gazdag múltja iránt a közvélemény ma is érdeklődik. A Kossuth-emigráció története Törökország földjének 1851 szeptemberében történt elhagyása után éveken keresztül angolszász országokban, Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban folytatódott. Az emigráció történetének delelő pontját ez a rendkívül változatos s a későbbi utódokat valószínűleg mindenkor bűvöletbe ringató része jelzi, ehhez fűződnek Kossuth legendás angolnyelvű szónoki sikerei, ekkor jelenik meg alakja olykor szinte világpolitikai szinten, föléje magasodva a süllyedő magyar ügynek is. A Kossuth-emigráció e nagy fejezetének megírására J. vállalkozott. Több kötetre tervezett munkájának most megjelent első kötetében a közel 500 oldalas bevezetés, a kisázsiai internálás és szabadulás körülményeinek előrebocsátásával, a török part elhagyásától 1852 nyaráig terjed, amikor Kossuth — előbb Angliát is megjárva -— amerikai körútjáról visszaindult Európába, a balsikerű Makk-féle felkeléstől az országba való visszatérését remélve. Az iratok és levelek a kötet „okirattár"-ában csak 1851 november 15-ig terjednek, a továbbiak külön kötetet fognak megtölteni. J. munkája központjába tervszerűen magát Kossuth személyét állítva, elsősorban Kossuth tevékenységének alapvető rugóit és történeti hátterét óhajtotta megvilágítani. Amellett, hogy az emigráció történetének teljes, tehát tagjainak egyéni törekvéseit és sorsát is felölelő feldolgozása a kiadványt már az anyagi lehetőségek szempontjából is megoldhatatlan feladat elé állította volna, J. eljárása módszertanilag is indokolt. Az emigráció ugyanis — jóllehet egyesek külön utakon jártak, sőt Kossuthtal nyíltan szemben álltak — lényegében mégis azonosult személyével,
