Századok – 1941

Történeti irodalom - Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. I. k. Ism.: Szabó István 85

ti 2 TÖRTÉNETI IRODALOM József uralkodása folyamán külsőleg csaknem egyenrangú lett. Csupán egyetlen pontban volt különbség, de ehhez József szilárdan ragaszkodott : a magánvallásgyakorlatos helyek protestáns lakói a katolikus plébánosoknak is stólafizetéssel tartoztak, s így a nyilvános gyakorlatú helyek lakosainál nagyobb terhet viseltek. A könyv utolsó, negyedik része a türelmi korszak protestantizmusát foglalkoztató legfontosabb belső kérdéseket, a liturgiakérdést, az egyházigazgatás és a főkonzisztórium problémáját, a zsinati készülődést s végül a protestantizmus és a felvilágosodás viszonyát teszi vizsgálat tárgyává. M. célja (VI. 1.), mint a bevezető fejezetekben, itt sem a kimerítő tárgyalás volt. Áttekintésével — a mellett, hogy ennek beiktatását a türelmi korszak protestantizmusáról alkotott kép teljessége is megkövetelte — elsősorban további ösztönzést akart adni, s megkönnyíteni azoknak a munkáját, akik az egyházkerületek és nevezetesebb gyülekezetek levéltárait, vagy. az egyházi életben nagyobb szerepet játszó egyéniségek levelezését, iratait kutatni fogják. Bár e záró résznek csupán ily másodlagos fontosságot tulajdonít, annak jelentősége mégis hézagpótló. M. idevágó kutatásainak egyik figyelemreméltó eredménye, hogy az 1791. évi protestáns zsinati kánonok alapját alkotó lengyel disszidens kánonokat nem 1790-ben, hanem már 1781-ben lefordították. M. széles mederben haladó fejtegetéseit nagyszerűen egészíti ki az Iratokban közölt forrásanyag, azt azonban a szerzővel együtt mi is csak sajnálhatjuk, hogy a rendelkezésére álló anyagot csak szigorú korlátozással adhatta közre. Bár a feldolgozás bőséges jegyzetei némileg kárpótlást adnak, reméljük, hogy a Protestáns Irodalmi Társaság és a szerző lehetőséget fognak találni ennek a mellőzött iratanyagnak kiadására is. Varga Zoltán (Debrecen). Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. 1851—1852. I. k. (Magyarország újabbkori történetének forrásai.) Budapest 1940. 8° XVI, 895 1. Az 1848/49. évi magyar szabadságharc emigrációs irodalma igen nagyszámú, talán többszázra menő munkát mutathat fel. Ezek azonban legnagyobb részben nem kritikai történeti munkálatok, hanem emlékiratok, amelyekben az írók a szabadságharc; s az emigráció alatt játszott szerepük igazolását óhajtották a nyilvánosság elé tárni. Sok emlékirat létrejöttének az idegenben nem más volt a célja, mint az, hogy szűkölködő íróját valamelyes jövedelemhez juttassa. Akár anyagi, akár önigazoló, akár pusztán élményközlő írói szándék áll is azonban az emlékirat hátterében, nyilvánvaló, hogy azt a közvetlen élmény egyéni szenvedélye hatja át. Ez a körülmény az emlékíró közléseivel szemben annál inkább óvatosságra int, mivel tudjuk, hogy az emigráció körében mindjárt kezdetben súlyos meghasonlások támadtak. De az emlékiratok e szervi torzulások nélkül sem nyújthatnának mást, mint egyes átélt mozzanatok, személyes összeköttetések, egyéni vélemények megörökítését s meg-megcsillanó, majd rendre kihűlő remények számbavételét. Az emigráció története azonban ezeknél jóval