Századok – 1941

Történeti irodalom - Hóman Bálint: Munkái. I. k.: Magyar középkor; II. k.: Történetírás és forráskritika; III. k.: Művelődéspolitika. Ism.: Váczy Péter 65

81 TÖRTÉN KTI IRODALOM oldásra váró kérdései felé. Több tanulmányban leírja a magyarság megtelepülését, állást foglal az újabb őstörténeti kutatásokkal szem­ben s így jut el nemcsak a székelyek eredetének kérdéséhez, hanem a hun-hagyomány problémájához is. Ezek a hatások azonban már csak a meglévő, szunnyadó hajlamokat szabadították fel. H. igazában már első munkájától kezdve teljesen önálló, egyéni utakon járó történettudós. Magáévá tette Pauler forráskritikai irányát, mert az megfelelt erős valóság­érzékének. A legnagyobb dicséret, melyet egyetemi előadásaiban királyról vagy államférfiról mondott, az volt, hogy jó reálpolitikus­nak ismerte el. „Rideg és tárgyilagos kritikára, a források és té­nyek új, az addigi spekulációtól független, tapasztalati úton nyert értékelésére volt szükség" — írja egy helyen az őstörténeti és hon­foglaláskori régebbi feldolgozásokkal kapcsolatban. Magyar józansága semmitől sem irtózott jobban, mint a meddő történeti ábrándképektől, melyektől régebbi történetírásunk — a kritikai érzék fogyatékossága folytán — szinte hemzsegett. Az őstörté­neti kutatásba H. vitt reális szemléletet. Ugyanígy erős hajlama az empíria iránt irányította figyelmét a történelem gazdasági és társadalmi hatóerőinek vizsgálatára. Ezirányú munkássága az élet közvetlen, illúzióktól ment látásából fakadt. Az adatok iránti tisztelet, a részletmunka jelentőségének fel­ismerése indította arra, hogy egy sor analitikus tanulmányt írjon. Már 1910-ben helyesen látta : „A modern történetírók műveiben mindenütt megtaláljuk a törekvést, hogy a történelmet magasabb, filozófiai szempontból nézve, áttekintő képét adják a korszakok­nak és eseményeknek. Ez az általánosításra való törekvés azt a. gondolatot ébresztené bennünk, mintha a történelmi részlet­kérdések aprólékos kidolgozása jelentéktelen s tán hiábavaló munka volna. Ha azonban mélyebben tekintünk a dolog lénye­gébe. látjuk, hogy egy-egy ilyen apró kérdés tisztázása, — aminő például egv dátum pontos megállapítása, — nagyjelentőségű történelmi eseményeket képes új és helyesebb világításba helyezni. A részletek pontos ismerete nélkül általánosítanunk nem lehet s egy aprólékos dátummegállapítás egész teóriákat dönthet halomra." A kezdő történetíró világosan felismerte, hogy mikép viszonylik az analízis a szintézishez. Nincs komoly összefoglalás, ha nem alapszik egyes fontos részletek gondos előtanulmányán. De dőre­ség lenne hinni, hogy a szintézis szempontjából minden részlet­tanulmány értékes. A kriticizmus, forráskritika, reális szemlélet még nem tesz valakit nagy történésszé. Csak abból válik jó historikus, aki ösz­tönös biztonsággal érzi meg az összefüggéseket. Ehhez azonban nemcsak kombinatív készség, hanem helyes szemmérték is szüksé­ges. Hogy valamely adott pillanatban mi történhetett meg s mi nem, ez csak részben tudható meg az adatokból. Érzék is kell hozzá, nehogy az elméletek terén túl messze kalandozzunk. H. leg­nagyobb történetírói erénye ez a biztos tájékozódási képesség. Még ott is, ahol kevés megbízható adat áll rendelkezésére, a leg­helyesebb megoldást választja. Történeti rajzai ezért sugároznak

Next

/
Thumbnails
Contents