Századok – 1941

Történeti irodalom - Mályusz Elemér - 68

68 TÖRTÉN KTI IRODALOM annyi életszerűséget. Másik nagy történetírói erénye az összefoglaló, szintétikus képesség. Sohasem lát jól az, aki csak egy kiragadott részletet lát, a történést mindig egészében, tehát úgy, ahogy a valóságban van, kell megragadni. Ha ezt a szintétikus látásmódot szellemtörténetinek nevezzük, akkor H. ennek az iránynak legjelentékenyebb képviselője nálunk. Sohasem elégszik meg az adatok száraz elmondásával, mindig többre, valami magasabbra, az események összefoglaló ábrázolására törekszik. Kétségtelenül konstruktív, elméleti hajlamát követte, amikor oly szeretettel mélyedt el az őstörténet problémáiban. Valóban, itt tág tér nyílt konstruktív képességének csillogtatására. Érzéke a dolgok elméleti felfogására lépten-nyomon kiütközik. Ε tekintetben tipikus mű „Társadalomtörténeti' terminológia" című tanulmánya, mely a Társadalomtudomány 1921-i évfolyamában jelent meg. Megemlíthetjük még másik jelentős elméleti tárgyú cikkét: „A történelem útját" („A magyar történetírás új útjai" c. kötetben). Már Tagányi Károly felhívta a történetírók figyelmét a rokon tudományok eredményeire, így a néprajzi és a régészeti adatokra. Ez a felhívás H.-ban nagy visszhangra talált. Az ő legnagyobb érdemei közé tartozik, hogy a nyelvtudomány, az etnográfia, a numizmatika tudományát bevonta a történetíró érdeklődési körébe. Azt a bonyolult és összetett módszert, melyet Alföldi András alkalmaz ma nagv sikerrel, tulajdonképen H. építette ki. Ez a módszer abból áll, hogy a történet írott adatait ki kelPegészíteni a rokon tudományok más természetű, sokszor megbízhatóbb adataival, fgy az ábrázolás mindjárt kerekebbé válik. „A forrástani kutatások legnevezetesebb eredménye — írja a honfoglalástörténeti irodalom ismertetése során — a korábban felhasználatlan közvetett források — minők a nyelv, a földrajzi nevek, népszokások, stb. — és etnológiai analógiák jelentőségének felismerése, továbbá a már ismert írott források új kritikai értékelése." Ε tekintetben például klasszikus az a tanulmánya, melyet a „Turul"-ba a magyar címer fejlődéséről írt a numizmatika eredményeinek bevonásával. H. történettudományi cikkei, értekezései két kötetet tesznek ki, a kiadvány harmadik kötete beszédeit tartalmazza. Ez a kötet is roppant tanulságos, össze is függ az előzőkkel, igazi méltatása azonban már nem a mi feladatunk. Yáczy Péter (Kolozsvár). Magyar Művelődéstörténet. A Magyar Történelmi Társulat megbízásából szerk. fíomanovszky Sándor, Balanyi György, Mályusz Elemér, Szentpétery Imre, Varjú Elemér. II. kötet: Magyar renaissance. (Szerk. Mályusz Elemér.) É. n. 4° (>70 1., 24 melléklet, 550 kép. — III. kötet: A kereszténység védőbástyája. (Szerk. Lukinich Imre.) 4° 064 1., 25 melléklet, 550 kép. Az új Művelődéstörténetnek ez a két kötete is arra figyelmeztet, hogy a történelemnek mily sajátos a helyzete a többi tudományok között : amíg nem jut el a művészi közérthetőségig, addig