Századok – 1941

Történeti irodalom - Lütge; Friedrich ld. Below; Georg von 430

434 TÖRTÉNETI IRODALOM 434 ahisztorikus koponyának bélyegezni, itt érvényesültek iga?án. Az irodalom széleskörű ismeretére támaszkodva, tág szemhatárú áttekintés s az egészet uraló szempontok alapján fegyelmezett módszerességgel fejtette ki alaptételét, s aztán átható kritikai mérlegelés útján, a gondolatok éles logikájú továbbfűzésével teremtette meg új, átfogóbb szemlélet lehetőségét az addig felburjánzott különféle nézetek vadonában. Nem az elsődleges forrásadatok fáradságos egymáshoz-illesztésével rótta össze a mult egy-egy részletének képét magának: mindig a döntő pontokon avatkozott be, a fejlődés fő vonalait, a korszakok jellemző vonásait keresve, mások koncepció-épületének sarokpilléreit tette próbára a mesterétől, M. Rittertől tanult kérlelhetetlen kritikával. Jellemző gondolkodási formája az antitézis: ahol bizonytalanságot lát, homályt vagy az igazság kiforgatását, katonaőseinek harcos bátorságával egész erejét latba veti, sohasem a személy ellen, mindig az ügy érdekében. Első tulajdonképeni gazdaságtörténeti tanulmánya is ellenmondásból születik meg : amikor Biicher munkásságában a „hofrechtliche Theorie" megújítását látja, nem habozik gazdasági vonatkozásban is állást foglalni ellene. S ismét jellemző módon, az egy pontra irányított kritikát mindjárt szélesebb ábrázolássá terjeszti ki: annak hangoztatásával, hogy a jórészt szabad eredetű városi kézművesség jócskán termelt eladásra is s nem csupán megrendelésre, továbbá a középkori kereskedelem helyes mértékének meghatározásával egyszersmind a város lényegének alapvető rajzát adja. Ezt a képet azután további — Schmoller, illetőleg Gierke ellen a céhek, Gildék, vásárjog és territoriális gazdaságpolitika kérdésében vívott -— polémiák kerekítik szinte teljessé. Hasonlóképen szélesedik Nitzseh felfogásának kritikája a középkori állam és földesuraság szerepének s teljesítményeinek éles elhatárolásává, Sombarté a kapitalizmus gyökereinek tisztázásává. Sőt B.-t a kritikai lendület még tovább is ragadja, új, elfogulatlanabb gazdaságtörténeti szemlélet megalapozásán túl elméleti problémák megoldásáig. A várostörténet síkján Bücher ellen vívott küzdelem egyben döntő csapás ennek fokozatelméletére, s ezenfelül útmutatás a hasonló kísérletek reális értékének helyes megítélésére. Ugyanazon van itt is a hangsúly, mint a Schmoller elleni meg-megújúló állásfoglalásánál: a történeti ismeretelméletben bárminő törvényszerűség elutasításán, a történeti praxisban pedig azon, hogy a konstruktívszisztematikus elemet a források leggondosabb méltatásának kell kiegészítenie. Végső fokon Lamprecht elleni támadásai is a politikai és kultúrtörténet viszonyának, jelentőségének meghatározásába torkollottak. Az egészről alkotott pozitív képből kiinduló tiszta, kemény állásfoglalás, építő kritika az, amiben B. szelleme a legmagasabbra szárnyal. Lelki berendezésének a polemizáló cikk, a tanulmánnyá szélesedő kritika felel meg leginkább; nagyobb, szintetikus ábrázolásig csak ritkán jut el, s akkor is a kevés, de jellemző bizony!-" tékkal támogatott fogalmi elemzésnek és világos levezetésnek jut a főszerep, de ezt a szigorú logikával felépített gondolati vázat