Századok – 1941

Történeti irodalom - Lütge; Friedrich ld. Below; Georg von 430

TÖRTÉNETI IBODALOM 435 széles-plasztikusabb előadás alig-alig teszi elevenné, szemléletessé. A középkori német állam volt talán legkedvesebb témája, ennek méltó megvilágítására áldozta erejének legjavát, s még itt is adós maradt a kerek, szisztematikus ábrázolással, megrekedt a kritikai állásfoglalásnál. Nem csoda hát, ha a gazdaságtörténet terén sem adott átfogó képet (noha a „Handbuch der mittelalterlichen und neueren Geschichte" sorozatában maga szánt magának ilyen feladatot) — még a városi életről sem, amelyre nagy harci kedvvel tért vissza újra meg újra, annál kevésbbé az agrárvonatkozásokról. Csak néhány egymást keresztező s többé-kevésbbé kiegészítő értekezés tanúskodik a mezőgazdaságtörténet fő kérdéseiben vallott meggyőződéséről, s a latens képről, melyet a fejlődés egészéről hordott lelkében (Das kurze Leben einer viel genannten Theorie; Die Haupttatsachen der älteren deutschen Agrargeschichte; Der Osten und der Westen Deutschlands; Zur Entstehung der Rittergüter; Die Fürsorge des Staats für die Landwirtschaft — az első, második és ötödik a „Probleme der Wirtschaftsgeschichte" c. kötetben, a közbülső kettő a „Territorium und Stadt" első kiadásában). Noha — mint ismeretes — élete utolsó éveiben tervbe vette, sőt meg is kezdte egy összefoglaló német agrártörténet megírását, szüntelen líj és új problémák felé forduló, vitatkozásra mindig kész szellemének — úgy látszott —1 már nem adatott meg az idő és kellő nyugalom leszűrt szintézis megérlelésére. Annál örvendetesebb, hogy a német agrárfejlődésnek ez az átfogó képe, legalább a középkorra terjedően, B. post.humus munkájában végre mégis itt van előttünk. Az efféle békés gazdaságtörténeti szintézis első pillantásra kissé előzmények nélkül, szinte idegenül áll B., a harcos-kedvű jogtörténész munkásságának zárópontján. A magyarázattal Lütge, a munka sajtó alá rendezője adós marad; csak annyit mond, hogy aki valaha B. gazdaságtörténeti előadásait hallgatta, várakozással remélte tőié a német gazdasági fejlődés összefoglaló ábrázolását — ez nem teljesedett be, de a posthumus kéziratban agrártörténeti előtanulmánynál jóval többel, lezárt művel van dolgunk. Kissé behatóbb vizsgálat azonban lehetetlen hogy fel ne fedezze a rokon vonásokat e munka és B. imént idézett „Die Haupttatsachen" stb. c. tanulmánya között, melyre — részletkérdésben -— a sajtó alá rendezőnek pusztán egyetlen jegyzete utal. Már a címben is sok a hasonlóság: a posthumus kézirat eredetileg a „Die grossen Linien in der Geschichte der deutschen Landwirtschaft" címet viselte (mostani címe Lütgétől ered). Nagyjából párhuzamosan halad a két munka felépítése is, sőt nem ritka a szószerinti egyezés; a különbség lényegében annyi, hogy az új összefoglalás határozottabban és áttekinthetőbben tagolja három borszakra (őskor, a népvándorlástól a Karoling-korszak végéig terjedő idő és feudális kor: a középkor végéig) s ezeken belül az agrárszervezet, illetőleg -technika tárgyalására az anyagot. A harmadik időszak rajzának második, agrártechnikai fele már nem készült el — „kétségtelenül súlyos veszteség", mint a sajtó alá rendező mondja. Nem veszi észre, hogy a megelőző fejezet 28*