Századok – 1941

Történeti irodalom - Lütge; Friedrich ld. Below; Georg von 430

TÖRTÉNETI IRODALOM 433 érzék, konstruktív-szisztematikus hajlam s a részletek, individuális történeti képződmények figyelembevétele szépen megfér egymással. Nemcsak összeférnek, de kell is, hogy kiegészítsék egymást: ez sziklaszilárd, a gyakorlatban is követett meggyőződése maradt egy emberöltő küzdelmein át. Hangoztatta, hogy az igazi gazdaságtörténész nem képzelhető jogi érzék és bizonyos mértékű konstruktív tehetség nélkül; de másfelől rajta volt, hogy a forrásokat teljes jogukhoz juttassa és szokott energiájával szegült ellene minden pozitivista vagy naturalista törekvésnek, mely a gazdasági fejlődést természettudományos törvényszerűségek merev szkémájába akarta szorítani. Nem zárkózott el a közgazdaságtan képviselőinek követelményei elől: maga is felismerte a kollektív és átlagjelenségeket, az állapotszerűnek jelentőségét a gazdasági fejlődésben, sürgette a forrásanyag átható rendszerezését, a lényeg éles fogalmi meghatározását, éppen a közgazdaságtan kategóriáinak felhasználásával. De nem habozott a forrásokból kiinduló történeti módszert s a történés komplex, személyes, individuális tényeit szembeszegezni minden külsőleges fokozatelmélettel és fejlődéssor-konstrukcióval, kivált ha ezek —- a közgazdaságtanban nem ritka módon — másodkézből vett adatokra épültek, a törvényszerűség igényével. A gazdaságtörténet a természettudományoktól élesen különváló históriai diszciplína, s így ránézve ugyanazok a megismerés lehetőségei, mint a történelem többi ágai számára — ebben a tekintetben annál kevésbbé tűrt homályt vagy kétséget, mert amit a fokozatelméletekkel kapcsolatban leszögezett, mintegy egész munkássága céljának és magvának tekintette. Mind ezzel B. nem csekély követelményeket állított a gazdaságtörténet művelői, egyben önmaga elé: a konstruktív-formulázó hajlam s az individuális tények megbecsülése két oly távoli véglet, hogy összeegyeztetésük a legnagyobbaknak is ritkán sikerül. Annyi bizonyos, hogy B. esetében — minden kútfőtisztelete ellenére — a probléma, a szabatosan körülírt kérdésfeltevés, sőt nem egyszer az előre megalkotott, zárt felfogásrendszer volt előbb, a forrásoknak csak azután jutott hely, időben, rangban egyaránt. Maga egyetlenegyszer tárt fel s aknázott ki addig ismeretlen kútfőcsoportokat: első nagyobb munkájával, a jülich-bergi aktakiadással kapcsolatban; csak itt élvezhette igazán a levéltári kutatás ösztönző hatását s tehette magáévá a történeti valóság életteli szemléletét, amit egyedül a közvetlen forrásokban való elmélyedés adhat. Egyébként, bár rajta volt, hogy a forráskiadás ügyét előmozdítsa, s a kiadott kútfőkkel sohasem veszítette el az eleven kapcsolatot, új adatokkal inkább csak tanítványai munkássága révén gazdagította a történeti irodalmat. Megfigyelhető, hogy mindvégig az alsórajnai vidéken mozog legbizotsabban, itt, ahol az eredeti kútfőkig nyúlt vissza, nyugodnak a legszélesebb tárgyi alapokon megállapításai. A puszta anyaggyűjtésnél és feldolgozásnál sokkal inkább megfelelt B. lelki alkatának a már feltárt adatok rendszerezése, a gondos motiválás és világos fogalomalkotás; konstruktív adottságai, melyekért Schmoller nem átallotta őt egyoldalú jogászi, Századok 1941, IX—X. 28