Századok – 1941

Történeti irodalom - Lütge; Friedrich ld. Below; Georg von 430

TÖRTÉNETI IBOnALOM 460 rokon vonásainak, előbbiek mintakép-szerepének kimutatása ismét a· politikai szervezet, a modern államfejlődés kérdéséhez vezetett vissza, az egész német kormányzattörténet legjelentősebb témájához, mint B. mondotta. Másfelől a középkori német állam meglétének legfőbb bizonyítéka, B. politikai történetírásának sarkalatos tétele, aminek elismertetéséért egész életén át a legtöbbet harcolt : hogy a régi Bede állami, nem pedig földesúri adó volt — a ..Grundherrschaft'" szerepének, jelentőségének elhatárolásába : agrártörténeti problémába torkollott. így vezet az államszervezet múltját kutató B. útja a gazdaság- s ezen belül az agrártörténet felé, így alakul benne szilárd meggyőződés — a középkori intézményekről kiépített felfogásának szerves, logikus kiegészítésekép — a gazdasági-társadalmi viszonyokat illetően is. Gazdaságtörténeti érdeklődése eleinte még a felületen mozog, de csakhamar rá kell jönnie, hogy az állaniszervezet megismeréséhez a praktikus élet emlékei adják a legbiztosabb alapot. A századfordulón már kimondottan gazdaságtörténeti problémák megoldását tűzi maga elé, miután már tíz évvel előbb ilyen tárgyú előadásokat tartott a marburgi egyetemen. De jellemző, hogy jogtörténeti eredményeinek megvédése érdekében fogott először intenzívebb gazdaságtörténeti kutatáshoz: a ,,hofrechtliche Theorie" képviselőivel (Nitzsch. Schmoller, Lamprecht) szemben — akik a városfejlődésben a földesúri hatalom szerepét hangsúlyozván, a Bede-ben is földesúri függőség jelét látták — ki akarta mutatni, hogy elméletük gazdasági részről sínes kellőképen megalapozva. S bár idővel a gazdaságtörténeti problémák egyre jobban érdeklődésének homlokterébe kerülnek. esetleg maguk is új mezőkre (mint a német historiográfia történetének megírásához) vezetnek át — a jogtörténeti eredet, az államszervezet mint kiindulópont lépten-nyomon kiütközik későbbi gazdaságtörténeti munkáiból is, a Handwörterbuch der Staatswissenschaften-be írt cikkektől kezdve, amelyek ismét — ezúttal gazdasági — intézmények múltját összegezik, egészen a ,,Territorium und Stadt" és a ..Probleme der Wirtschaftsgeschichte" Jaiius-arcu tanulmányköteteiig. Nem kétséges, ez a jogtörténeti beállítottság, mellyel B. a gazdasági élet jelenségeit is az állami organizmus szemszögéből vizsgálta, s bennük mindenekelőtt az intézményszerű elem ragadta meg figyelmét túl egyéni hajlamon és családi tradíciókon, mélyen bocsátotta gyökereit abba a történeti iskolázottságba, melyet az egyetem padjairól hozott magával. Ahogy professzora. M. Ritter finom elemzéssel, energikusan ragadta meg a kérdések lényegét, s a gondolatot világos levezetéssel, éles logikával fűzte tovább, egész életre ható példakép maradt B. számára. S jogi formulázasra, precíz disztinkcióra hajló szelleme tán még inkább rezonált mindarra, amit Brunnertől, a német jogtörténet atyamesterétől volt alkalma hallani: az intézmények beható ismeretén felül megtanulta tőle történet és jog egybekapcsolását, az érzéket a dolgok lényege iránt, a pontos megfogalmazást: az ő példáján bizonyosodott meg felőle, hogy jogászi világosság és történeti