Századok – 1941

Történeti irodalom - Wellmann Imre 426

TÖRTÉNETI IBOnALOM 427 aktusainak és textusainak során az égi eredetű földi hatalmat a nép nyilvánosan a királyra ruházza. Ε középkori szellemi tartalom az újkorra részben megváltozik, azonban az eredeti elképzelés sohasem tűnik el egészen. Az egyházi forma, mely a püspökké szentelés szertartásából eredt, ebben az irányban hatott a legújabb időkig. A keresztény-germán istenkegyeimiségnek és a latin népfelségnek változó értelmezései közepette a koronázás a király trónöröklési és a nép királyválasztási jogának összhangbahozását is jelenti. A kiegyenlítést kívánó kettősségek, az öröklésen és a választáson kívül más személyi adottságok és tárgyi követelmények, az uralomratermettség és az utódkijelölés, a senioratus és a primogenitura elméleti ellentétei mint gyakorlati ellenségeskedések színezik a koronázások körüli események képét. A szóbeli eskü mellett az írásbeliség fokán a hitlevél vagy választási kapituláció keretében is korszerű kettősség, a királyi és a rendi jogok kiegyenlítése kap kifejezést. Az egyházi szertartásokhoz a király kötelességeit hangsúlyozó világi cselekmények csatlakoznak, így a trónbaiktatás (az igazságos bíráskodás), a lovaggáütés (a török elleni harc), a kardvágás (az ország területének visszaszerzése és épségének megőrzése). A középkorban a szentszék királykinevezési igényei az egyházi, az újkorban a rendek törekvései a vüági szertartásokat emelik ki. Szimbólum a nádor részvétele a prímás mellett a koronának a király fejére helyezésében. A magyar hagyományok és külföldi hatások egyenlő erősen érvényesülnek a középkor egyetemes szelleméből származó szertartásokban. Az itáliai, hispániai és skandináviai szertartásrendek kivételével az európai ordók mind hatottak' a magyarra, mely viszont helyének és súlyának megfelelően a cseh és a lengyel gyakorlatra hatott. A magyar ordó cselekményeit és szövegeit, mint átvetteket, B. tartalmi szempontból nem tárgyalja, noha egy kész forma kölcsönzésének különös körülményei talán magyar tartalmakra is következtetéseket tennének lehetővé, hasonlóan középkori törvényeinkhez. B. határozottan tisztázza a különböző kettősségek összetevőit és eredőit. Kiemeli a közép- és újkor határának magyar közvéleményét, mely harmóniába hozta a koronázás körül küzdő jogokat, hirdetvén, hogy Isten vezeti rá a népet, kit válasszon királyává. A koronázások jog- és szer tartástörténeti tárgyalásához a Szentkorona eszméjének és magának a Szentkoronának és a többi koronázási jelvényeknek története kapcsolódik. A B. kiváló kutatásainak összefoglalását nyújtó középkori részt méltó módon követi az újkori rész. Ki kell emelnünk a magyar és az egyetemes történeti háttérnek határozott rajzát. Egy-egy zárójelben reflektorszerű élességgel világítja meg a kérdéses kor képét. Az írott források mellett az ábrázolt forrásokat, különösen a Képes Krónikának a történeti ikonográfiától még kellőképen ki nem aknázott miniatúráit sem veszti szem elől. Ε források felhasználását azonban módunkban van egy-két adattal teljessé tenni. A grafikus művészetek gyakorlásának terjedése óta a népszerű érdeklődésre számító mesterek hálás témái közé tartozott