Századok – 1941

Történeti irodalom - Wellmann Imre 426

426 TÖRTÉNETI IRODALOM 426 településtörténet szempontjából; ezúttal, cikkében, hivataltörténeti szempontokból foglalkozik vele. A dézsmakötelezettség, úgy látszik, egyúttal a történetileg megalapozott társadalmi helyzet elismertetését is jelentette, a bizonytalan népelemek ki voltak zárva belőle. Ez tehát nyugati vonás; a dézsmaszedés módjában van valami sajátosan magyar, t. r. hogy többnyire nemesi adóbehajtó végzi a rendelkező munkát, eleinte gyakran írástudatlanul is, mellette egy polgári segéd végzi az írnivalókat. Mindazonáltal a nemesi dézsmaszedőnek is alaposan ismernie kell az adózó társadalom szervezetét, helyzetét, nem maradhat meg az úri parancsolgatásnál, idővel ugyancsak intellektuális hivatalnokká kell válnia. — Wellmann Imre a rendi állásnak és a hivatali rangnak. egymással való tusakodását figyeli meg a XVIII. század elején a kormányhatóságokban; az időben, amikor az országos főméltóságoktól személyesen függő hivatalnokságot véglegesen leváltotta a kollegiális hivatalszervezet, amiben mindenki az uralkodó tisztviselője. A hivatali rang mégsem érvényesülhetett mindjárt feltétlenül a rendi állás és társadalmi szokás régi igényeivel szemben; az udvar kénytelen volt bizonyos sorrendet megállapítani, amiben sokféle szempont keresztezte gyakran következetlenül egymást. így 1730 után nagyjából nyugvópontra juthatott a kérdés, hosszú viták és sajgó fájdalmak után; -ri egyes példák a személyes és társadalmi érzékenységről szinte Mikszáth tollára kívánkoznak. A viták valóban bevilágítanak mind a társadalmi rétegeződés, mind a hivatali tagozódás rejtett mélységeibe; hiába, a régi társadalmak elképzeléséhez ily eleven tekintet szükséges, s nem csupán jogi vagy gazdasági szempontok mérlegelése. Megemlítjük még Kapossy János tanulmányát, Pukánszkyné Kádár Jolán, Gero József, Tirscher Jolán, Bakács István János kisebb közleményeit; s az irodalmi ismertetéseket is, amelyek a magyar szakmunkákon kívül széles látókörrel veszik számba az idevágó angol, francia, olasz és német irodalmat is, bizonyítván a levéltártudomány problémáinak európai közösségét. — Levéltárosok szólnak tehát e kötetből, akik épp Herzog József alapgondolatát követve fejlődtek ki sajátos módszerekkel dolgozó történetírókká. A szerzők tanulmányaikkal méltó jelét akarták adni a hatvanéves Herzog Józsefhez való ragaszkodásuknak, — fájdalom, a kötet egyúttal emléke lett az élők sorából elköltözött szeretett főnöknek és nevelő tudósnak. Hajnal István. Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. (A Magyar Történelmi Társulat könyvei, IV.) H. é. n. Eranklin-Társ. 8° 179 1. B. a koronázások történetének fejlődési folyamatát a szertartágtörténeti szemlélet kereteit messze meghaladó módon fogja fel. Sokoldalú szempontjai közül a jogtörténeti tényező emelkedik ki és határozza meg az anyag feldolgozását. A koronázás ténye az . uralomba iktatás tartalmának kifejezési formája. Az ordó