Századok – 1941

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363

LÓN Y AY KÖZÖS PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE 421 vánulásait. kellett tűrnie, hanem mivel vállalatainak igazgatóságaiban a belga parlament jobboldalának számos kimagasló egyénisége is helyet foglalt, idő közben a liberális párt állandó támadásának súlyát is kénytelen volt viselni. A liberális sajtó egy kisebb jelentőségű konkrét vád kipattanásában alkalmat látott arra. hogy irtóhadjáratot hirdessen ellene és a langrandisták ellen. A kérdés egyre botrányosabb formát öltött, a Langrand-Dumoneeau alapította bankok egymás után esődbe kerültek. Ekkor érkezeit Brüsszelből a jelentés Bécsbe, hogy Ferenc József személyét is emlegetik a Langrand-Dumonceau-féle üggyel kapcsolatban. Az uralkodó azonnal magához kérette Lcnyay Menyhértet és áttanulmányoztad a vele a problémát. Az eredmény egy levél lett, amelyet Ferenc József a Thurn-Taxis-család fejéhez, Mikea herceghez intézett. Ebben az uralkodó annak az elhatározásának ad kifejezést, hogy felhagy a kérdésben addig elfoglalt passzív magatartásával. Figyelmeztette a herceget, hogy a részvényesek és hitelezők az 1868-i szerződést meg akarják támadni és a családot a jegyzett részvények arányában utánfizetésre kívánják kötelezni. Nézete szerint a per kellemetlen lehet és feltétlenül el kell kerülni. Azt tanácsolja tehát a hercegnek, hogy kezdjen tárgyalást a részvényesekkel és hitelezőkkel s igyekezzék a dolgot békés kiegyezés formájában elsimítani Az uralkodó tanácsa azonban nem talált meghallgatásra. Thurn-Taxis herceg nem fogadta el a javaslatot és az 1868-i szerződés változatlan fenntartása mellett foglalt állást. Ferenc József ezek után megbízta Lcnyay Menyhértet, hogy tájékozódjék a kérelés pillanatnyi állása felől és az eredményről tegyen neki jelentést. Lónyay, hogy az ügyben a kellő áttekintést megszerezze, igyekezett meghallgatni a legkülönbözőbb véleményeket. Ennek során Langrand-Dumoneeau fia határozottan kijelentette, hogy apjának a szerződés aláírásakor a herceg részéről Ferenc József nevében olyan ígéreteket tettek, amelyeket később nem tartottak be és ezzel előidézték egyes intézetek fizetésképtelenségét. Lónyaynak tehát már a kezdet kezdetén meg kellett győződnie a helyzet kényes voltáról. Azonban egyéb tapasztalatai is csak a mellett szóltak, hogy a pereskedés elkerülése az egyetlen helyes megoldás, így az a körülmény, hogy az 1868-i szerződést, ha a bíróság jogilag még érvényesnek ítélné is, Langrand-Dumoneeau immár nem volna képes betartani: a legelső alkalommal, amikor az esedékes váltók leszámítolására került a sor, az Erlanger-ház ennek teljesítését megtagadta. A jelenségeknek nagy része ilyenformán a kiegyezést egyenesen szükségesnek