Századok – 1941

Értekezések - MADZSAR IMRE: A történetítrás természetéről 1

Ifi MADZSAR IMRE lékos miniatűr, a hideg fénykép vagy pedig a nagy összefüggést és belső szerkezetet megvilágító életteljes freskó nevét érdemlik-e meg ? Ma sem kutatjuk másféle módszerrel a multat, mint Pauler annak idején, s viszont Pauler is jól ismert magasabb szempontokat, bár ő még valóban helytálló történelmi törvények fölfedezésével vélte ezeket kielégíthetni, amit az előkészítés alapos és szigorúan módszeres elvégeztével egy „szerencsésebb jövőnek" szánt feladatul. Vérmes reményeit az eltelt hetven év nagyarányú és lankadatlan munkássága sem váltotta valóra. Ugyanaz a józan ítélet ós ugyanaz az erős kritikai érzék, amely megóvta attól, hogy nemcsak a „pozitivista" Buckle-nek, de magának ( 'omte-nak történeti törvényeit is készpénznek vegye, kétségtelenül bizalmatlanná tette volna őt egy Breysig. Lamprecht vagy más újabb törvényszerkesztők tételeivel szemben is. Egyébként ilyenféle bizalmatlanság és kritika nem csupán Paulerben és lelki természetében élt vagy él. Mindig és minden tudományban vannak józanul lelkiismeretes kutatók, akiket ködöseknek vagy merészeknek látszó általánosítások és elméletek helyett inkább annak a fáradságos, de szilárd talajon járó részletkutatásnak örömei csábítanak, amelyet olykor hangyamunkának szokás nevezni. S mivel ugyanekkor a „természettudományos" módszer alkalmazása is mindjobban légvárnak bizonyult, előállott az a veszélyes helyzet, amelyben a multat feltáró hiteles történeti anyagnak tökéletesre csiszolt módszerrel való roppant felhalmozása, mint az elmét és lelket terhelő, a mindenkori jelen igenlését sorvasztó s a jövő felé szegülő akaratot bénító „öncélú" tevékenység méltán magára vonta Nietzsche élet- és akaratbölcseletének szemrehányásait. Ma nem keresünk többé a történelemben megfogalmazhatóan tételes törvényeket, de nem is akarjuk e teendőt egy még szerencsésebb nemzedék vállára hárítani. Két út volt csak nyitva : egyik a megszokott, jól kitaposott ösvényeken haladó gyakorlat gépies, lelketlen folytatása, a másik pedig annak megkísérlése, hogy a szellemtudomány elméletét idegen minta másolása helyett önmagából fejtsük ki. Ez ma már lényegében meg is történt főleg Droysen, Dilthey, Windelband, Rickert, Spranger és mások érdeméből, s hazai történetírásunk figyelemreméltóan szép és eleven hatást is kifejtő eredményekkel igazolta azt a lépését, hogy a világháborút követő években nyíltan .s egységesen e német szellemtörténeti iskola zászlójához szegődött. Egy kérdés van még hátra. Teljesen készen és erősen áll-e az új rendszer minden oszlopa ? El van-e igazán takarítva a régi épület minden maradványa arról a talajról, amelyen