Századok – 1941

Értekezések - MADZSAR IMRE: A történetítrás természetéről 1

A TÖRTÉNETIK ÁS TERMÉSZETÉRŐL 29-újnak kell emelkednie ? A legutóbbi évtizedek folyamán örvendetesen föllendült, bár nem mindig eléggé tiszta fogalmakkal dolgozó hazai történetelméleti irodalmunk mintegy kötelességének érzi, hogy Paulert a történelmi pozitivizmus magyar képviselőjeként megcáfolja. Mikor azonban jóhiszemű önkénnyel maga szerkeszti meg magának a legyőzendő ellenfelet. ezzel elárulja, hogy nem fedezte fel igazán azt a pontot, amelyből szerzőnk becsületesen egybekovácsolt okoskodása valóban megdönthető. Más kérdés, hogy készen és pontosan kidolgozva megtalálta volna-e ehhez a szükséges fegyvereket abban az ujabb, bár még a mult század második felével megindult, legvégső gyökerében hegelianus német bölcseleti mozgalomban, amelynek a szellemtudományok fölszabadítását s az ú. n. „természettudományos gondolkodás"-nak a maga jogos határai közé szorítását köszönhetjük. -M;i már kevesen írnák alá azt, hogy ,,a történelem is csak physicai tünemény". De hiszen Paulernél sem kell ezt túlszigorúan vennünk. Maga is hozzáteszi,1

hogy itt „közreműködnek oly tényezők is, melyeket az anyagvilágnak fogalma alá nem lehet vonni, mint az emberben a lélek", -s ehhez, mondhatnánk, csak hozzátennie, ezen belül csak külön és kifejezetten kiemelnie kellett volna még a „magasabbrendű lelki ' vagyis szellemi erőket, hogy ez a felfogás egyszerűen csak az ú. 11. szellemtörténeti módszer egyik, kissé halkabb szavú válfajának legyen nevezhető. De, mint már idéztük, „a léleknek hatása is physicai külső jelekben, anyagi módon nyilvánul" szerzőnk szerint.2 Valóban, embertársain mosolygó ajka örömet, összevont homlokráncai vagy heves, szaggatott mozdulatai haragot, izgatottságot jelentenek számomra, s ezt röviden fiziognómiai szemléletnek nevezhetjük. A történeti források és maradványok interpretációja is e „fiziognómiai szemlélet" lehetőségén alapul. Nem annyira az a baj Paulernél, hogy megfeledkezik az egyetlen kivételről, t. i. arról, hogy a saját magam lelki életét közvetlenül, anyagi jelek segítsége nélkül élem át. Ha magamat kivéve, a többi élőlények éppen úgy érzéki oldalukkal fordulnak megismerésem felé, mint az élettelen dolgok, akkor nincs-e mégis alapjában véve egyféle módszer és egyetlen tudomány ? Am nyilván nem elég egyszerűen megállapítanunk a fiziognómiai szemlélet tényét, mint kétségtelen lelki tüneményt, sem pedig pontosabb leírását és elemzését megkísérelni. Észre kell itt vennünk egy fontos, megoldást 1 I. h. 040. 1. 2 Uo.