Századok – 1941

Értekezések - MADZSAR IMRE: A történetítrás természetéről 1

A TÖRTÉNETÍRÁS TERMÉSZETÉRŐL a társadalmi tudományokban· meddő maradt, kétségtelen dolog, de nem logikai ellenérv. Ha többre törünk puszta ténymegállapításnál, minő elvi akadály gátolja a természettudományok sikeres eljárásának a történelemre való alkalmazását, t. i. azt, hogy a pontosan megfigyelt és híven leírt s egymással hasonlóságokat mutató események közös vonásait kiemelve inductio útján ..történelmi törvények "-et fogalmazzunk, hogy azután a jövő alakításában, azaz gyakorlati téren hasznukat vegyük. Ha igazán megismerjük a Comte szerint minden természeti tüneményt meghatározó két tényezőt, t. i. az anyagot (matière = itt a nemzetek és egyes emberek) és az erőket (force = itt az őket érő behatások), akkor Pauler erős hite szerint ,,meg fogjuk mondhatni, minő fejlődésnek kell bekövetkezni".1 Ekként fogja teljesíthetni a történetírás a maga hivatását : „képe lenni a múltnak, kulcsa a jövőnek".2 Mit mondunk azonban kulcsnak ? „Das Gerät ist, was es bedeutet, sobald es benützt wird : die Schale zum Trinken, das Schwert zur Schlacht, die Hacke zum Fruchtbau."3 Már Pauler zárótételének idézett metaforája is elegendő egymagában. hogy felismerjük, mennyire nem áll az, hogy szerzőnk a történettudományt „semmiféle gyakorlati célra nem találhatta használhatónak", s hogy általában elméletéből kifolyólag minden tudományt öncélúnak —vagye sajátságos kifejezést őszintébbel és pontosabbal helyettesítve : céltalan tevékenységnek kellett tekintenie.4 Nem volna helyes, ha Paulert bírálva elmulasztanánk ma, amit ő önmagával szemben annak idején nyiltan és világosan megtett, amikor t. i. már fenti tanulmányában is, de még inkább két évtizeddel utóbb főműve előszavában különbséget tett a maga elmélete és történetírói gyakorlata között. Vérbeli tudósnál is ritka szerénységgel és önismerettel jelenti ki, hogy a fönti két tudományos feladat, t. i. a puszta ténymegállapítás és tényelőadás s másfelől gyakorlati célra is használható történeti törvények fölfedezése közül csak az elsőnek szolgálatára érzi magát hivatottnak. Vájjon saját képességeinek helyes ismerete vagy csupán korának adott lehetőségeiről vallott hite indította-e őt inkább erre, nem fontos itt számunkra, valamint az sem, hogy a múltról „vonalnak vonal mellé állításával festett tablói"5 az apró-1 I. h. 534. 1. 2 I. h. «41. I. 3 Gunther Ipsén: Schallanalytische Versuche (1928), 249. 1. 4 Baráth Tibor : Comte pozitivizmusa és a magyar pozitivizmus. Szentpétery-Emlékkönyv (1938), 14. 1. 5 Hóman Bálint és Szekfű Gyula : Magyar történet, VII. k. 350. 1.