Századok – 1941
Tárca - LUKINICH IMRE: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1940. évi működéséről 329
330 TÁRÓ A megalakulása után, a Magyar Történelmi Társulat Kolozsvár városát sietett meglátogatni, ott levéltári kutatásokat végzett, felolvasásokat tartott, sőt a különleges erdélyi feladatok szabatosabb megállapítása és megoldása végett ugyanott ú. n. „állandó bizottságot" létesített, természetes következménye volt annak a kapcsolatnak, mely az újból egyesített Magyarország és Erdély sorsközösségén alapidt. Ez a sorsközösségi tudat messze visszanyúlik a múltba ; mert az a sokszor emlegetett transzszilvanizmus, ha olykor centrifugális irányokat mutatott is, egészben és általában véve nem volt egyéb, mint földrajzi és természeti tényezők hatása alatt kifejlődött regionalizmus, olyan, minő a magyar királyság területének zártabb részeit ma is jellemzi. A sorsközösség tudata a Kárpátokon belül élő magyarságot mindig áthatotta ; a XVI—XVII. században is, amikor pedig a török porta politikai törekvései szabtak irányt az erdélyi államélet legtöbb vonatkozásában ; a XVIII—XIX. században is, amikor a politikai magyarság területi megosztása dinasztikus hatalmi érdekeket szolgált, és végül a Trianon után eltelt két évtized alatt is, melynek emléke még frissen él emlékezetünkben. Bárminő határok választották is el egymástól pülanatnyilag, vagy esetleg hosszabb időre a magyarságot, az együvé tartozás tudata mindig élénken élt közöttük. Ez volt az a tényező, mely a válságos időkben egymás segítségére és egymás érdekeinek védelmére felsorakoztatta az egész magyar társadalmat. Amikor 1940 nyarán mind valószínűbbé vált az erdélyi kérdés rendezése és e rendezés során a magyar érdekek kielégítése, a Magyar Történelmi Társulat elsőnek sietett azok közé, akik az erdélyi kérdés rendezésére erejüket felajánlották. Erre Társulatunkat nemcsak hagyományai kötelezték -— hiszen az erdélyi történelem művelésének egyik legjelentékenyebb tényezője volt a kiegyezést követő korszakban —, hanem szelleme is ; az a szellem, mely mindig az egységes magyarságot, az egységes magyar történelmet és az egységes magyar jövő szolgálatát képviselte. De képviselte az igazságra való törekvést, az igazság ügyének önzetlen szolgálatát is. Hét évtizedet meghaladó működése alatt sohasem állott idegen érdekek szolgálatában ; csak azt hirdette, aminek igazságáról meg volt győződve és csak azt támadta, ami mögött a hamisság vagy hazugság igyekezett lábát megvetni. A Társulat kiadványainak lapjain az erdélyi történelemnek számos kritikus kérdése nyert végleges elintézést. A kutatómunka sokszor meglepő eredményeket tárt fel ; olyanokat, melyek nem egy esetben ellentétben állottak a korábbi idők felfogásával, vagy amelyek régi tévedéseket igazítottak helyre, vagy amelyekről idáig sejtelmünk sem volt. De nem akadt olyan történetíró, vagy kutató folyóirataink, vagy kiadványaink munkatársai sorában, aki tudatosan szemet hunyt volna az igazság előtt, akinek látását a politika, a képzelet túltengése, vagy ki tudja, minő tekintetek megrontották volna. A Magyar Történelmi Társulatnak ez az erkölcsileg feddhetetlen múltja volt a jogcím arra, hogy 1940 nyarán Elnökünk személye körül csoportosulva és az δ
