Századok – 1941

Tárca - LUKINICH IMRE: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1940. évi működéséről 329

TÁRCA 329 ad. A munka ugyanis csak mellékesen érinti az említett aktuális problémákat, egyébként — a szerző szokott nagyon instruktiv és szórakoztató modorában — végigvezet a Földközi-tenger vidékén, ismerteti a medencét körülzáró területeket, országokat és városokat, magát a tengert és melléktengereit s közben, a földrajzi tudnivalók mellett, népszerű formában a tárgyalt területek történeti múltjára, a Földközi-tengernek a körülötte évezredek óta zajló emberi élettel való kapcsolataira is kiterjeszkedik. V. E. Tárca. Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1940. évi működéséről, A Magyar Történelmi Társulat munkaprogrammjában megalakulása első évétől fogva nagy szerepet játszott az erdélyi történelem művelése. Az a tény, hogy első elnöke, gróf Mikó Imre, maga is Erdély szülötte és az Erdélyre vonatkozó történelmi kutatások egyik irányítója volt, arra mutat, hogy a Társulat alapítói tudatában voltak annak, mit jelentett Erdély Magyarország, jobban mondva a magyarság történetében. Az a társadalmi megmozdulás, mely a XVIII. század kilencvenes éveiben létrehozta az Erdélyi Történetkedvelők Társaságát, a francia háborúk korában gazdasági okokból elerőtlenedett ugyan, de annyiban mégis célt ért, hogy felhívta az erdélyi társadalom figyelmét a lappangó történeti emlékek kutatásának, megőrzésének és nyilvántartásának nagy tudományos fontosságára, továbbá kiadásra való előkészítésük nagy nemzeti jelentőségére. Nem véletlen, hogy báró Jósika Miklós és báró Kemény Zsigmond történeti regényírókká lettek ; nem véletlen Döbrentei Gábor Erdélyi Múzeumának megindulása s gróf Kemény József és gróf Mikó Imre adatgyűjtő és adatközlő munkásságának nagy sikere sem, mert mindez abból az erdélyi közszellemből fakadt, melyet az erdélyi történetkedvelők agitációs működése következtében áthatott a mult kegyeletes tisztelete és az erős magyar faji öntudat. A Magyar Történelmi Társulat alapítói, mint kortársak, tanúi voltak annak a· nagy erőfeszítésnek, mellyel az erdélyi magyar társadalom ennek az országrésznek magyar jellegét megmenteni és a jövő számára biztosítani igyekezett. Tanúi voltak a hozott anyagi áldozatoknak is, melyek megteremtették az Erdélyi Múzeumot és gazdag gyűjteményeit. Nálunk a kiegyezést megelőző korszakban a dunántúli történetkedvelők ötletszerű és esetlegességektől függő, egyébként érdemes tevékenysége volt az egyetlen jele annak, hogy a magyar értelmiségben van történelmi érzék, melyet érdemes volna fejleszteni és egy nagy munkaprogramul számára felhasználni. A Magyar Történelmi Társulat megalapításának tudománytörténeti jelentősége abban állott, hogy az egymástól függetlenül működő történetkedvelőket egy nagyobb munkaközösségben egyesítette, a dunántúliakat éppúgy, mint az erdélyieket, és ezzel a jövő kutatómunka egységét és tervszerűségét egy kipróbált szervezőtehetség : gróf Mikó Imre vezetése alatt biztosította. Hogy 1868-ban, alig egy évvel tehát