Századok – 1941

Szemle - A Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület százéves története. I–II. k. Ism.: Ungár László 326

326 SZBMLE nevezgeti. Maga az I. rész 9. fejezete — s általában H. előadása amely Andrássy külpolitikáját nemcsak nagy gondosságból származó aprólékos kutatások adataival, de szerencsés átéléssel is rajzolja, bizonyítéka annak, hogy Andrássy politikáját inkább az óvatos megfontolás és körültekintés jellemzi. H. könyve, ha hiányzik is belőle az egyenlotes elmélyedés, sok érdekes megfigyelést ós szellemes megállapítást tartalmaz. Történetírásunkra hirtelen forduló sokoldalúsága, a szabadjára engedett fantáziának és a hűvös ítéletnek gazdag váltossága meglevenítő hatású lehet. Varga Zoltán (Debrecen). A Festi Hazai EIsö Takarékpénztár-Egyesület százéves története, I—II. k. Budapest 1940. 4° 253, 377 1. — Fáy András törhetetlen akarata, fáradságot nem ismerő kitartása 1839-ben hozta létre a ,.Pestmegye pártfogása alatt álló hazai első takarékpénztár" egyesületet. Az intézet a megyeháza udvari épületében átengedett helyiségben, keskeny, egyablakos földszinti szobában kezdte immár több mint százéves, magasbaívelő pályafutását. Az első félszázad történetét az igazgatóság megbízásából Fenyvessy Adolf írta meg 1890-ben ; az intézet ezt a munkát változtatás nélkül ismét kiadta. F. összefoglalása óta a történetírás igen nagyot fejlődött nálunk is, lássuk, hogy a második kötet mit értékesített öt évtized tudományos eredményeiből. Az 1890-től 1939-ig terjedő kötet szerzője, Menczel Lajos, az intézet helyettes igazgatója, öt korszakra osztja a takarékpénztár történetét s az egyes üzletágakat együttesen vizsgálja egy-egy időszakon belül. Az 1890-től 1913-ig terjedő időt „Az erőteljes fellendülés korszaka" címmel illetve, beszámol a hitelszükséglet folytonos növekedéséről, külföldi tőkék szerzésére irányuló tevékenységről (záloglevelek és kötvények elhelyezése német, svájci, hollandi, francia, belga, olasz piacokon), a belföldi tőkeképződés módjáról, fiókintézotek felállításáról, mezőgazdasági hiteligénylések kielégítéséről, vidéki pénzintézetek útján állami pénzügyi műveletek, konverziók, címletelhelyezések lebonyolításáról, közületi hitelműveletekről : vármegyék, városok, községek tőkeszükségletének fedezéséről, a fővárosi közlekedés fejlesztéséről, vasutak és magánépítkezések támogatásáról. A hatalmas arányokban jelentkező fejlődés jellemzésére a szerző által közölt számos adatból csak egyet említünk : a korszak 24 esztendeje alatt a mérleg főösszego 249 millióról 902 millióra szökött fel, a tiszta nyereség pedig 3 millióról több mint 10-re. M. megállapítása szerint mindez az általános gazdasági fellendülés mellett „az intézet iránt mindenfelől megnyilvánuló bizalom eredménye volt", amit* „a haladó konzervatív üzletvezetés" biztosított. Bizonyos, hogy e néhány szó nagy igazságot takar, de éppen ezért itt lett volna helye a vezetésben oly rendkívül fontos szerepet betöltő személyek üzleti felfogásáról, törekvéséről s tevékenységéről bővebben szólni az intézet üzleti érdekeinek sérelme nélkül (ha ilyenek ez időből még ma is lennének). Ezt azonban nélkülöznünk kell, s így hiányzik az előadásból az életteljesség, minden személytelenné változik, az alkotók tervei, törekvései, cselekedetei, eredményei csak számoszlopokban, mennyiségileg állnak elénk, a hogyan és miért alapvető kérdései homályban maradnak. A Takarékpénztár kifelé irányuló tevékénységének részletes tárgyalása kitűnő alkalmat adott volna továbbá a kiegyezés utáni idők nemzetközi pénzügyi kapcsolatainak megvilágítására, hiszen az intézet jelentős hitelműveleteket bonyolított le részben egyedül, részben társintézetekkel együtt! részben pedig mint a Rothschild-csoport hivatalos tagja.