Századok – 1941

Szemle - Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete. Ism.: Kampis Antal 323

324 SZEMLK tegnap eseményét a történettudomány nagyigényű eszközeivel és módszereivel b,»mutatni nagyon nagy tudomány. Sokkal nagyobb felkészültséget követel, mint a régi korok idézése ; ezek távlataival szemben hátrányt jelent a közelség s a megszokás köznapi szürke közömbössége, nem ritkán szubjektív ellenérzése, bírálata. Ezért, vállalkozott Y. nagy feladatra, amikor a magyar művészet tegnapjának egyik legnagyobb, de éppen ezért legmegszokottabb és leginkább bírált hősét hatalmas monográfia keretében mutatja be, s a művészettörténet kritikai módszereivel tárgyal egy olyan életművet, amelyet éppen közelsége miatt eddig inkább csak esztétikai természetű tanulmányokban méltattak. A monográfia, melyet Lötz Károlyról a kezünkbe ad, egyrészt történelem, mert a tárgyat sikerült a történelem távlatába állítania, másrészt nagyfontosságú forrásanyag, melynek segítségével hovatovább a korszak egyéb mestereit is jobban megérthetjük. Részletes életrajz vezeti be a munkát, melynek során Lötz Károly egész családfája plasztikusan kibontakozik. Érzésben is magyar anyja, öreg, mogorva német atyja, tényleges, vagy feltételezett hatásuk a fiatal gyermekre, az iskolák és a környezet, az ifjú életet körülölelő hazai események, a szabadságharc ós az utána következő idők lélekformáló tényezői meggyőző erővel rajzolódnak e fejezetben. Azután Lötz emberi tulajdonságait, jellemének szeretetreméltó, kedves vonásait vázolja tömör érdekességgel. Lötz festői karrierjének előadásában nem elégszik meg a puszta események felsorolásával, hanem rendkívül széles és néha látszólag szükségtelenül részletes elemzését adja e pályafutás minden fontos és minden mellékoseményónek. Látszólag, mert a részletezés majdnem minden esetben lényeges a későbbi idők igazi megértése szempontjából. így a terjedelmes munka szinte a XIX. sz. magyar és osztrák művészetének rendkívül eleven és érdekes történetévé terebélyesedik. Ahogyan a bécsi Rahl-iskola szelleme megvilágosodik Y. előadásában, ahogyan Rahlnak és magyar tanítványainak (Than. Latkóczy, Szamosi, Munkácsy, Lötz) művészi kérdésekben kialakult harmóniáját elénk vetíti, maga felér egy gazdag monográfiával. Megismerkedünk hazánk művészi képzésének igazi nehézségeivel és annak igazi okaival, hogy miért töltött be hosszú időn át Bécs és a Rahl-iskola oly kizárólagos szerepet a magyar művészifjúság nevelésében. Az immár itthon önálló gyakorlatot, folytató Thannak és Lotznak a Vigadó kifestése alkalmával Rabi protekciójához kellett folyamodniok az itthoni szűkkeblűséggel szemben, hogy a nagy munkáért kért szerény árat a nagytekintélyű bécsi mester elfogadtassa. Részletesen tárgyalja Y. Lötz élete során a hatalmas megbízásokért folytatott versengéseket, pályázatokat, melyekből nemcsak becses adatokat nyerünk más pályatárs művészekre vonatkozóan, hanem kellő figyelemmel rendszerezve a közölt levéltári anyagot s a szöveg utalásait, a XIX. sz. második felének művészi élete teljes egészében felrajzolódik előttünk. Megbízások, megrendelők és művészek viszonya, árak, szociális részletek, hatóságok szerepe, a főváros művésztársadalmának alakulása, rétegződése, elzárkózása és vegyülése a körülötte élő polgári és arisztokrata világgal, protekció és intriga, valamint a lassan elkülönülő művészi irányok szelíd, vagy elkeseredett küzdelmei regénynél is érdekesebben bontakoznak ki Y. előadásában. Túl ezen az egész millenniumi Budapest is a szemünk láttára épül fel Lötz működése során, hiszen majd minden jelentősebb köz- ós nagyúri magánépületet falképekkel díszített, s a szerző nem mulasztja el, hogy az épületekre vonatkozó fontos és érdekes adataival egészítse ki a tárgyalást. Bár Lötz Károly egyike volt a legtermékenyebb és legértékesebb mes