Századok – 1941

Szemle - Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban. I–II. k. Ism.: Török Pál 321

322 SZKiMLK készült megelőző műve (Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig, I—II. 1925—26) közt, de a kettőnek nemcsak előadási módja, hanem tárgya is szorotan összefügg. Mindkettőben van szoros értelemben vett történelmi rész. íróink nagy része Pesten élt e korokban, munkáik számta'anszor választották színhelyül a fővárost, emiatt Sz. részletes képet rajzol mindkettőben Pestről és Budáról. Nem törekszik teljességre e rajzokban, mégis haszonnal fogja tanulmányozni őket Budapest történetírója, pontos bibliográfiát is kap. Egy tollhibát c?ak azért említünk, mert a pesti német színház körül más munkákban még több a félreértés. Haeufler ós különösen a „Drei Tage in Ofen u. Pest" (Pest 1851) c. munka világosan írja meg e színház viszontagságait. Pesten 1808—-12 közt épült a városi (német) színház a mai Vörösmarty- (akkor Színház-)téren, a mai Vörösmarty szoborral szemben. Ez a színház 1847 februárjában leégett. Helyette deszkából és téglából építették a ,,szükségszinházat" az Új (ma Erzsébet)-téren. Ez a „Noth-thejiter" porig égett Hentzi bombáitól az 1849 május 14-ére virradó éj jel. 1849 végén a két év óta romokban heverő városi színház mögött az 1849-ben szintén összelőtt régi Vigadót sürgősen befödették, nagytermében „improvizált" színházat rendeztek be, ebben játszott a német színtársulat ugyanez év őszétől 1851 nyaráig. Mellette a volt városi színházat cirkusznak rendezték be. ebben játszott Ciniselli és mások „lovas" társulata, és ez a játék nem zavarta a német színielőadásokat annyira sem, mint a Nemzeti Színházéit, mert a cirkuszi előadások kezdetét — mindkét színigazgató óhajára —- olyan időpontra tették, hogy a közönség a cirkusz után sem késett el a színi előadásokról. 1853-ban épült, mint Sz. helyesen írja, az Újtéren az „interim" német színház. Sz. művéből Budapest két (1820 körül és az 1850-es évekből) leírásán kívül hasznát fogja venni a historikus a század első felében megjelent magyar folyóiratok gondos és sokoldalú bibliográfiájának. Az egyes írók életrajzában föl fog tűnni a sok gyermek (15—16 éves, sőt fiata'abb) honvédtiszt, az összefoglalásban az egész magyar társadalomra lehet következtetéseket vonnunk az írók vallási és társadalmi statisztikájából. Tanulságosak az írói és szerkesztőségi díjakról, a lapok és könyvek elterjedtségéről szóló adatok. Kossuth Pesti Hírlapjának előfizetői létszámát csak a Vasárnapi Újságé (6000) multa fölül, legtöbb folyóiratunk ezerig sem vitte. Hozzátehetjük, hogy Jókai regényei 4000 példányos kiadásokban kerültek piacra. Ez valóban impozáns szám, ha meggondoljuk, hogy mindeniket olvashatták már előbb a hírlapi folytatásos tárcákban, és többjük még 1859 előtt másodszor is megjelent önállóan. Foglalkoznunk kell Sz. művének szorosabb értelemben vett irodalmi részével is. Ma, amikor a történelmi érzék hiányát sokszor fájdalommal érezzük, figyelnünk kell Sz. közhelyszerű megállapítására, mely szerint a romantika, mely a liberalizmussal párhuzamos jelenség, éppúgy előzménye a realizmusnak mint a naturalizmusnak. Hasonló megállapítások olvasása után észbe kell kapnia annak a nyegleségnek, amely nem gondol azzal, hogy a történelemben egymás nyomába lépő korszakok szelleme szerves fejlődést mutat s egész korszakot totálisan elítélni olyan balgaság, mint valakitől azt követelni, hogy 15 éves kora után a 16. kihagyásával egyenesen 17 éves legyen. Sz. előadása közben gyakran bukkanunk az országos közhangulatot jellemző adatokra, de közelről érdekelnek munkájának azok a részei is, melyekben a novellák és regények tartalmát közli. Az írók — mint Sz. mondja — akkor koruknak, most korukról szólnak. Jellemző, hogy 1849 után a regények és novellák közt sok a történelmi tárgyú.