Századok – 1941

Szemle - Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban. I–II. k. Ism.: Török Pál 321

SZKMLE 321 kis múzeumában, a Petőfi-Házban. A Petőfi-Ház modern múzeumi rendezést és ikonográfiái szempontot nélkülöző gyűjteménye mindenesetre érthetővé teszi a hasonló felfedezéseket. Az eredeti daguerrcotypia meglelése nagy esemény lenne és örömmel üdvözölnénk szerző ilyen irányú eredményeit. Petőfi képmásainak összegyűjtését és az írott forrásokkal való összevetését oly részletező tárgyszeretettel végezte el, hogy a módszeres közlés hiányait leszámítva, munkáját induló ikonográfiái irodalmunk nyereségének tartjuk. Kiemeljük a képmások hitelességéről és a biedermeier-arcképről mondott általános megállapításait, azonban meg kell jegyeznünk, hogy még sok más korszak is kedvelte a hősi képmás műfaját, s hogy a magyar reformkor kortárstisztelete mellett sem maradt el a karikatúra művelése. A képmások közlése szemléletessé teszi a szellemes tollal írt tanulmányt. Ifj. Yayer Lajos. Nyakas János: Sorsdöntő száz nap 1849-ben. A magyar szabadságharc bukásának okai. Veszprém 1939.8° 90 1. 2 térkép. — Szabadságharcunk történetének kétségtelenül legizgalmasabb szakasza a gyászos befejezés és az azt követő események. Ε fölött csaptak össze a tudomány és a politika hullámai, melyek nem ritkán még ma is felkavarják a szenvedélyeket. A szerző is 1848—49 utolsó száz napját ragadja meg és azt fejtegeti, hogy 1849 nyarán, ha honvédcsapataink kitartanak még néhány hónapig, a két császár eredménytelenül vonult volna vissza a harcok színteréről. A tétel bizonyos fokig ahistorikusnak mondható, de megvilágítására Ny. végigvezet bennünket az 1849-i tavaszi és nyári katonai eseményeken, mindenütt éles kritikával figyelve a hibákat és az elmulasztott lehetőségeket. Pontos képet ad a csapatok számbeli erejéről, harckészségéről és egészségügyi viszonyairól. Ügyesen illeszti be mindenütt önvédelmi harcunkat az európai politika kereteibe. Öt olyan helyzetet domborít ki, amikor hadvezéreink kezében volt a jobb megoldás lehetősége, de azt elmulaszt ott ák. Görgey Buda után mellőzte Bécs megtámadását, Dembinszky pedig négy esetben szalasztotta el a kedvező hadi helyzetet: a Vágnál, Komáromnál, Kisteleknél és a Bánságban. Gyengítette erőinket a pártpolitika, kevés volt az önzetlenség ós egyetértés, hiányos a kémszolgálat, s több harcosunk is lehetett volna az ország lakosságának számarányában ; nem használtuk ki az osztrák-orosz ellentétet és szabad teret engedtünk Duschek áruló ténykedéseinek. Nagyobb óvatossággal előbbrevihette volna ügyünket az 50.000 viddini fegyver, a kolera, az oroszok huza-vonája s nem utolsó sorban honvédeink harci akarása. 1849 augusztusában bárom lehetőség kínálkozott : fegyverletétel, az Erdélybe való menekülés és Erdély nemzetmentő szerepének felújítása, s végül a harc elszánt folytatása. Ny. műve nem folyamatos hadtörténet, hanem 1849 katonai teljesítményeinek bírálata és hadtörténészeink véleményének ismertetése, néhol a szerző nagyon találó megjegyzéseivel. Inkább a hibákat kutatja - sajnos, ilyen volt elég, — s arra a végső eredményre jut, hogy szabadságharcunk sikertelen vége nem a magyar katona hősiességén és egyéni bátorságán mult, hanem inkább a vezéreken ós a körülményeken. Felhasználja a szabadságharc egész irodalmát és gondos ítélettel merít a Hadtörténelmi Levéltár világháború előtti osztályának 1848—49 május—augusztusi iratanyagából is. Két áttekintő térképvázlat magyarázza a tárgyalt hadihelyzetet. Farkas László. Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban. I—II. k. Budapest 1939, 1941. M. Tud. Akadémia. 8° 611 ; 7481. — Másfél évtized van e munka s a szerzőnek ugyanily hangyaszorgalommal Százsduk 1941, VII-VIIT. 21