Századok – 1941

Szemle - Várkonyi Nándor: Petőfi arca. Ism.: ifj. Vayer Lajos 320

320 SZEMLK A helvét irányú reformáció elterjedése a Tiszántúl kultúrkőzpontjai s a svájci egyetemek között szoros kapcsolatot hoz létre, amely a XVIII. ez. végéig egyre élénkül és mélyül. A kultúrközvetítők Svájc és hazánk között túlnyomórészt Svájcban járt magyarok ; annál nagyobb érdeklődésre tarthat számot közöttük Fäsi János Henrik, aki svájci pap létére hosszú éveket tölt el Magyarországon s így vesz részt a svájci református forrásból származó s immár a felvilágosodással is színezett kultúrértékek átplántálásában. Fäsi ma is híres zürichi család fia volt; 1801-ben került a még csak néhány évtizedes település következtében létrejött balmazújvárosi német gyülekezet élére, ahol hét esztendőt töltött el. A fiatal egyházközség megszervezését svájci példákon buzdulva végzi ; nevelésügyi intézkedéseiben rokonának, Pestalozzinak személyes hatását véli felfedezni a szerző ; figyelemreméltó a svájci eredetű lelkipásztor szociális tevékenysége is. A szerző, aki dolgozatának zárófejezetébon még végigkíséri Fäsi életét hazájába való visszatérésétől haláláig, nagy szorgalommal és tárgyismerettel értékesíti több egyházi levéltár' mélyéből előtárt érdekes adatait. Dezsényi Béla. Szalay Jeromos : Vidovics Ágoston. Adalék Pápa irodalomtörténetéhez. (Kny. a pápai Szent Benedek-rendi kat. Szent Mór gimnázium 1939—40-i évkönyvéből.) Pápa 1940. 8° 28 1. — Vidovics Ágostont úgy ismerte eddig az irodalomtörténet, mint Kazinczy és barátai nyelvújító túlzásainak egyik dunántúli ellenfelét. A „Magyar neológia rostálgatása" című, Pápán 1826-ban megjelent munkájáról azonban Váczy János és Tolnai Vilmos azt állította, hogy az nem Vidovics műve, ő csupán nevét adta a Kazinczy elleni támadáshoz. Sz. most meggyőzően bizonyítja, hogy a mű megírásában és szerkesztésében igen jelentős része volt Vidovicsnak, aki Péteri Takács József írói és baráti köréhez tartozott. De Sz. tanulmánya egyháztörténeti szempontból is értékes adatokkal ós megállapításokkal szolgál. A pápakovácsi plébánia levéltára őrzi Vidovics kéziratos irodalmi hagyatékát, amelyben theológiai és pedagógiai munkákon ós fordításokon kívül a legbecsesebb „História domus" című terjedelmes műve, amely tulaj donképen a pápakovácsi plébánia történetébe foglalt önéletrajz. Kora eseményeinek és plébánosi működésének aprólékos leírása mellett munkája nagyon érdekes képet ad a magyar katolikus papság és a hívek vallásos szelleméről a XIX. sz. első felében. Vidovics nem tartozott sem a felvilágosodás, sem a jozefinizmus követői közé, ami nagy ritkaság volt abban a korban. Papi tevékenységével, theológiai munkáival egyaránt a hagyományokhoz hű dogmatikus katolikus álláspont képviselője, ezt bizonyítja Sailer szentbeszédeinek általa készített, kéziratban maradt fordítása is. Vidovicsnak a maga korában ritka papi típusát, írói egyéniségét Sz. tanulmánya sikerülten világítja meg s őzzel a történettudomány számára is hasznos munkát végzett. Tóth László (Kolozsvár), Tárkonyi Nándor: Petőfi arca. (A Janus Pannonius-Társaság könyvtára, 11.) Pécs é. n. 8° 28 1., 9 t. — A Petőfi Sándor képmásait feldolgozó kis munka a történeti ikonográfiái érdeklődés irodalomtörténeti ébredésének dokumentuma. Az alkalmat adó aktualitás, Petőfi természet után felvett fényképének, azaz az elveszett egyetlen eredeti daguerrootypia fényképmásolatainak „felfedezése" azonban nem az a novum, aminek az érdemes szerző véli. A magyar történeti ikonográfia fontos forrásai közé tartozik Kertbeny Károlynak 1879-ben a Koszorúban közölt cikke, melyhoz a kérdéses képiákat mellékelte. Egy példány ma is ki van állítva a közönség számára a Petőfi-Társaság