Századok – 1941
Szemle - Redlich; Oswald: Das Werden einer Grossmacht. Österreich 1700–1740. Ism.: Juhász Lajos 315
316 SZBMLB Még a rnult század hetvenes éveinek legelején fogadta el Alfons Huber, akkoriban az innsbrucki egyetemen az osztrák történelem tanára, azt a megbízást, hogy az „Allgemeine Staatengeschichte"sorozatba megírja Ausztria történelmét. Tekintélyes vállalkozás volt már akkor is az Allgemeine Staatengeschichte. 1829-ben indult A. Heeren és H. Ukert szerkesztésében „Geschichte der europäischen Staaten" névvel. Később Allgemeine Staatengeschiehtévé bővült és három külön sorozatra vált szét. Az elsőben az európai államok történelme jelent meg, a másodikban az Európán kívülieké, míg a harmadikban az egyes német territóriumok történelme látott napvilágot. A szerkesztés ekkor már W. Giesebrecht és K. Lamprecht kezében volt ; Giesebrecht nyerte meg a vállalkozás számára Huber közreműködését is. Huber Ausztria-történelme öt egymásután következő kötetben 1885—96 között jelent meg, és a mult eseményeinek tárgyalásában 1648-ig jutott el. A korabeli bécsi pozitívizmusnak egyik legjelentősebb történettudományi terméke volt. Ami az alapvető kérdést, magát az Ausztria-problémát illeti, az akkor fennálló tényből indult ki és azon épült fel : Ausztria alatt az 1867-es monarchiát értette. Az osztrák kérdés szövevényessége, évszázadok során való alakulása kevéssé tűnt ki e munkából, amely világos felépítésben, egyszerű, nyugodt előadásban, lelkiismeretes krit ikával megállapított tényleírást nyújt. Hubart 1898-ban b •következett halála megakadályozta a munka további folytatásában. A kezéből kihullott tollat R. vette fel, és hosszas előmunkálatok után 1921-ben megjelent Ausztria történelmének a XVII. század második felét felölelő hatodik kötete. Ekkor azonban az Ausztria-fogalomnak már ismét más tartalma volt. És R., aki hitt abban, hogy az osztrák birodalmi eszme minden nehézség ellenére meg fog férni a monarchia különféle népeinek nemzeti eszméivel, könyvében csupán szép emlékművet állíthatott halott Ausztriájának. Ez a régi Ausztria találta meg benne hivatott történetíróját, és ő első kötetében ennek a régi Ausztriának kezdeteiről írt olyan alapos tudományossággal és meleg szeretettel, ami a tudósnak és a hazafinak egyaránt becsületére vált. Az újabb kötet azonban, amely az ausztriai nagyhatalom teljes kibontakozásának képét volt elénk tárandó, ismét sokáig váratott magára. R., a bécsi Akadémia elnöke, az Institut igazgatója, a történettudomány egyéb területén is jelentős munkásságot fejtve ki, lassan haladt a mű írásával. Csak az 1938-i nagy fordulat után került ki könyve a sajtó alól, amikor az osztrák kérdés egy évezredes fejlődés után ismét eljutott a kiindulóponthoz, amikor az osztrák köztársaság újból a Németbirodalom Ostmarkja lett. R. műve tulajdonk'pen a Huber által megkezdett Ausztriatörténelemnek hetedik kötete, de már nem az Allgemeine Staatengeschichte sorozatában jelent meg. A száz évnél régibb vállalkozás időközben megszűnt, R. könyve pedig külsőleg némiképpen önálló kötetként, külön címmel ellátva lépett a közönség elé. A változás azonban szerencsére csak a külsőkre szorítkozott. Maga a munka, mely Ausztria történelmét — elsősorban a külpolitikai és háborús eseményeket — a spanyol örökösödési háborútól Mária Terézia trónraléptéig tárgyalja, széles, egész Európát átfogó szempontból, megőrizte mindazokat az értékeket, amelyekkel már az előző R.-kötet is dicsekedhetett. Megtaláljuk benne elsősorban azt, ami ennél a, műnél immár hagyomány : a részleteknek sokszor az elsődleges forrásokhoz viszonyuló pontos kidolgozását, ugyanakkor azonban helyes arányérzéket, fölényes biztonságot a lényeg kidomborításában. De
