Századok – 1941

Szemle - Vinulescu; Gh. 313

SZKMLE 313 magyarországi bérletet. A magyar rézszállítás" hamarosan német földön keres piacot s általában Zsigmonddal megkezdődik „a magyar gazdasági életnek kizárólagosan nyugat felé orientálódása, amely később, rövid megszakításoktól eltekintve, egészen a legújabb korig jellemzi külkereskedelmünk történetét". A szerző történetíróink legifjabb nemzedékéhez tartozik. Munkája értékes gyarapodása gazdaságtörténeti irodalmunknak s komoly képességekről tanúskodik. Alaposság a forrásadatok és az irodalom félhasználásában, jártasság a gazdaságtörténet módszerében és szempontjaiban, kritikai érzék a problémák megoldásában s az eredmények világos előadása jellemzik dolgozatát. Bizalommal várhatjuk folytatását, az olasz-magyar művelődési ós gazdasági kapcsolatok történetének további megvilágítását. Madzsar Imre. Diplomatnrium Italicum. Documenti raccolti negli archivi italiani. IV. Çcoala Romána din Roma. Roma é. n. (1939). Libreria di Scienze e Lettere. 4° 414 1. — A római Román Intézet legújabb kiadványa ismét gazdag tartalommal jelent meg, s ami számunkra különösen fontos, oly anyagot tesz hozzáférhetővé, melyben léptennyomon érdekes magyar vonatkozások tűnnek szemünkbe. Ismét a XVI—XVII. századról s ennek románfőldi olasz miszionáriusairól és pápai követeiről van szó, olyan kutatásterületről, amelynek feltárásán a román tudósok már eddig is sok haszonnal és maradandó eredménnyel dolgoztak. Amint a Román Intézet igazgatójának, E. Panaitescunak bevezetőjéből megtudjuk, e kötet a kolozsvári egyetem három kiváló volt növendékének tanulmányait foglalja össze. Mindhárom cikk alapos levéltári kutatásokból szűrődött le. A. Decei ama jelentéseket adta ki, rövid bevezetés kíséretében, melyeket a pápai udvar kapott az 1596—98. évek folyamán a havaselvi és erdélyi eseményekről. A Szinán pasán aratott diadal után vagyunk, amikor valóban sor kerülhetett volna az erdélyi és a Kárpátokon túli erők hathatós összefogására. Az ,,avviso"-k szinte napról-napra kísérik az események fejlődését és keresetlen, a beszélt olasz nyelvhez közelálló stílusuknál fogva feltétlenül elevenebbek és közvetlenebbek, mint az egykorú fellengző, barokk cicoméjú olasz történeti munkák. Érdekes Báthory Zsigmond vitézségének lelkes dicsérete : „Che il ualoroso Prencipe Transiluano mostrő incredibile ardire, poi che fu uisto nell'affrontarsi gl'eserciti andare innanzi a tutti Ii sua combatcendo [?] come un leone . . ." (47. 1.). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy D. dolgozatának címe (Avvisi riguardanti i paesi romeni negli anni 1596—8) pontatlan és megtévesztő, különösen az idegen olvasó számára: 1596—98 között Erdély igazán nem Volt „paese romeno". Még színesebb, elevenebb és hozzánk közelebb álló anyagot nyújt Oh. Vinulescu, aki Petro Diodato (P. Bogdán Baksiö) szófiai ferences püspöknek moldvai vizitációs körútjáról (1641) írott jelentését adja ki, bevezetéssel és elég bő jegyzetanyaggal. Diodato nevét magyar vonatkozásban eddig is számon tartottuk, hiszen ő figyelmeztetett arra, hogy a havaselvi románok, ha latinul akarnak tanulni. Erdélybe jönnek az eretnekek iskoláiba s ezáltal megrendülnek igaz hitükben (Id. E. Fermedzin : Acta Bulgáriáé ecclesiastica. Mon. Slav. Mer. XVIII. 141. 1., idézve Arch. Eur. Centro-Or. VI. 255. 1.). Ezúttal azt látjuk, hogy amint Diodato — mintegy hét évvel Bandini előtt — faluról-falura menve bebarangolta Moldvát, természetesen lépten-nyomon magyar települések nyomaira, sőt magyar lakosokra bukkant. Még egy-egy moldvai földrajzi nevet is