Századok – 1941

Szemle - Kretschmayr; Heinrich: Geschichte von Österreich. Ism.: Juhász Lajos 309

SZKMLE 309 összmonarehia szelleme egyúttal magyar szellem volt. Mi elhisszük neki, hogy a Habsburgok nem a német szellemet és jövőt hordozták, de ő meg higyje el nekünk, hogy a magyarét még kevésbbé. Mindezek az eltérések D. külsőleges szemléletéből erednek, s nem változtatnak munkájának azon az érdemén, hogy az erdélyi fejedelemség politikai törekvéseinek talán mindezideig legtágabb horizontú leírását adja. (Sajnos, hogy ezek részletes ismertetésére nincsen helyünk.) Bethlen és Rákóczi hadjáratainak, azok magyar és európai hátterének mesteri rajza a munkának mindig becsületére fog válni. Ezen a tényen az sem változtat, hogy különösen tanulmánya bevezetésében nem egy olyan megokolatlan megállapítása van, amit ugyan más német munkákból már jól ismerünk, de megszokni még mindig nem bírtunk. Hogy Erdélyt a német gyarmatosok műveltsége kapcsolta a Nyugathoz, hogy a magyarságban államalkotó erő sohasem volt, hogy a kereszténységet kétszáz éven át mindig elárultuk a pogánynak stb. Mindezek azonban együtt sem ronthatják le a munka értékét · állítjuk, az utolsóévtizedek legkomolyabb magyar történelmi tárgyú német dolgozatával állunk szemben. Reméljük, a szerző a jövőben sem hagy fel magyar történeti kutatásaival, és reméljük, hogy következő munkáiban a magyarság belső szempontjait is nagyobb figyelemre méltatja. Ben (la Kálmán. Szemle. Kretschmayr, Heinrich: Geschichte von Österreich. Wien und Leipzig é. η. Österreichischer Bundesverlag für Unterricht, Wissenschaft und Kunst. 8° 2961. -— Aki ma azt a feladatot tűzné iraga elé, hogy áttekinti a közelmúlt, történetírásának a volt Ausztriával foglalkozó részét, a kétségtelenül gazdag és felette taika anyagban való szemlélődés során mindunta"an vissza-visszatérne K. könyvéhez. És minden egyes újabb találkozás csak növelné azt a megbecsülést, melyet a könyv már az első kézbevétel után oly magától értetődő természetességgel alakít ki olvasójában. A nemrégen elhunyt szerzőnek ezt az elmélyült tudással és megkapó művészettel megírt munkáját hosszú időkig az első helyen fogjak említeni a kisebb Ausztria-monográfiák között. K. jól ismert a magyar közönség előtt. Neve már legelső dolgozatával, a Grittiről szóló életrajzával kapcsolatban megjelent folyóiratunk hasábjain, és később elsősorban Velence történelme, valamint köziga/gatástörténelmi kiadványai révén a bécsi iskola jelentős tagjaként tiszteltük. Mert K. Bécsben tanulta a történetet és a történelemírást. A mult iránt zsenge gyermekségétől fogva élénken érdeklődő ifjúnak az egyetemen Huber és az Institut akkori vezetője, Zeissberg voltak első tanárai. Az előbbi hívta föl figyelmét a Grittiproblémára, az utóbbi terelte érdeklődését a hivataltörténet felé. így írta meg ,,Lodovico Gritti" után a „Das deutsche Reichsvizekanzleramt" című munkáját, amin« k során kapcsolatba került Fellnerrel, a bácsi belügyminisztériumi levéltár igazgatójával. Fellnernek munkatársa és utóda lett a levéltárban s a kormányzattörténelmi munkál-