Századok – 1941

Történeti irodalom - Depner; Maja: Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg. Ism.: Benda Kálmán 304

TÖRTÉNETI IRODALOM 307 is megemlítik, fejlődésének csúcsán már régen túlhaladott, s félévszázad múlva már meg sem volt. Nem állhatott fenn tovább, mert a Bocskaitól belelehelt erkölcsi erő, ami Bethlen terveinek kibontakozását lehetővé tette, Rákóczi alatt elkallódott. Vájjon, ha Rákóczi György tovább megy a Bethlentől kezdett úton, célhoz ért volna ? Vagy már Bocskai és Bethlen is lehetetlenséget akartak ? Vájjon Erdély hivatása, az új magyar állam megépítése, egyáltalán iehetséges lett volna a történeti valóságb; n? És ha erre nemmel kell felelnünk, vájjon igazolja-e a történelem Erdélynek különállásra törekvését ? D. úgy látja. Erdély hivatása nem volt végbevihető ; ehhez Erdély lehetőségei korlátoltak voltak. Amíg Buda a török kezében volt, a magyar államot nem lehetett újjáépíteni, a nagy munkához az első lépés a pogány kiűzése kellett hogy legyen. Ezt azonban Bethlen nem ismerte fel. Igaz, gondolatai vissza-visszatértek a török kiűzésére, s új Magyarországa a török hódoltságra is kiterjedt volna, de a török háború előfeltételének Erdély és a királyi Magyarország egyesítését tartotta. „Pedig éppen ellenkező úton kellett volna járnia, ahogy ezt a történelem később megbizonyította." Bethlen számított a törökök és a németek egymás iránti engesztelhetetlen gyűlöletére és bízott benne, hogy, ha ügyesen kijátssza őket egymás ellen, maga célhoz érhet·. Azt hitte talán, hogy a porta letér majd Szulejmán politikai útjáról és megengedi, hogy Erdély meg Magyarország egy kézben egyesüljenek. Pedig a nagyvezér már 1621-ben kimondta : ám legyen Bethlen magyar király, ha akar, de akkor más lesz az erdélyi fejedelem. Akármilyen szabadon és önállóan mozgott is Bethlen, éppen az európai politikában, Erdély mégis mindvégig a porta vazallusa maradt. Ennek pedig mindig maradt még annyi hatalma, hogy éppen döntő pillanatokban éreztesse ezt Erdéllyel. A régi török politikai bölcseség a legkorruptabb kormány alatt sem halványulhatott el annyira, hogy ne tudták volna: „Bethlen, a legengedelmesebb vazallus, legveszélyesebb ellenségükké lesz azonnal, ha egyszer szabadon kifejtheti erejét". „Amit Bethlen akart nemzete javára, nagy gondolat volt. De nem az a döntő, nagy volt-e, amit akart, hanem hogy lehetséges volt-e. Mert a történelem ítélete előtt csak az számít nagynak, ami lehetséges is. Amit azonban Bethlen akart, lehetetlen volt, β így a történelemnek ellene kell szavaznia." Erdély nem építhette meg az új magyar államot, mert maga is az állam szétesésének köszönhette életét, s mert nem volt hozzá ereje, hogy létének alapjait megváltoztassa. Még fejlődése csúcsán sem gondolhatott arra, hogy parancsoló ura, a török ellen induljon. Az ország újjáépítése csak a török kiverésével kezdődhetett volna. Erdélyből pedig ezt lehetetlen volt végbevinni. „így Erdély a történelem ítélőszéke előtt nem tudja igazolni létjogát." Eddig tart D. munkája, és itt, elhagyva Bethlen útját, felfogása beletorkollik a Habsburg-párti magyarok véleményébe. Könyve utolsó lapjain Esterházy Miklós nádorról ír, s az ő útját az egyedüli reális magyar útnak mondja. 19*