Századok – 1941

Történeti irodalom - Depner; Maja: Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg. Ism.: Benda Kálmán 304

288 TÖRTÉNETI IRODALOM 306 Adolf halálával azonban az európai harc elvesztette lelki tartalmát. Nem is protestáns államok állottak a küzdelem élén, hanem a katolikus Franciaország, s ennek megfelelően a küzdelem is a francia politikai hegemóniáért folyt. Ezzel azonban Erdély részvételének jelentősége is megváltozott. Többé nem a lelkiismereti szabadságért fegyvert fogott protestáns küzdőfelek egyike, hanem csak egy szeme annak a láncnak, amelyiket Franciaország kovácsolt a Habsburgok gúzsbakötésére. Richelieu mesteri diplomáciával térítette el eredeti nemzeti céljaiktól Európa protestáns népeit, s fogadta őket Erdéllyel együtt a maga érdekeinek zsoldjába. Igaz, 1644—4ő-ben Rákóczi György a magyarországi vallásszabadságért küzdött, de hadjárata mögött már hiába keressük Bethlen önálló magyar céljait. A francia érdekek bábjává lett, amelyet pillanatnyi haszon szerint felkaroltak, vagy veszni hagytak. önálló hivatása már nem volt. Mindamellett Erdély európai jelentősége akkor talán még fontosabb volt, mint Bethlen alatt. Ugyanis Nyugat-Európa egymaga sohasem bírta a harcot a német császárság ellen, mindig szüksége volt egy keleti szövetségesre, aki a kellő pillanatban a császár hátába ugrik. A XVI. században a török volt ez a hatalom, a XVIII. századtól kezdve pedig az orosz. Richelieu és XIV. Lajos korában azonban a porta már, a cári udvar pedig még nem volt kapható az együttműködésre. A francia diplomácia szeme ekkor akadt meg Erdélyen, s ettől kezdve egészen II. Rákóczi Ferencig nyomon követhető a magyar felkelők és a francia udvar összeköttetése. Erdély korábbi magyar hivatása szertefoszlott s egyre inkább Franciaország szabta meg feladatát. Erdélynek ezt a tragikus sorsát ismerte fel Esterházy Miklós nádor, amikor már 1639-ben szemére hányta Rákóczinak, hogy idegen érdekek szolgájává lett, s eladta a magyarságot. Lehet, hogy Esterházy szavai igazságtalanok, de azt mégis bizonyítják, hogy ,,a magyarság egy része már nem érezte magáénak Rákóczi harcát. Nem is érezhette, mert nem magyar, hanem francia és svéd hatalmi érdekekért folyt". Bethlen mindig a maga céljaihoz akart közelebb jutni, s az európai mozgalmakba csak akkor kapcsolódott, ha azok céljainak megfeleltek. Rákóczi Györgyből azonban hiányzott Bethlen középponti gondolata, a magyar állam újjáépítése. A jobbágyok vallásszabadságáért és Erdély gyarapodásáért viselt háborút, ez azonban a magyar nemzet előtt nem igazolta felkelése jogosságát. A „nemzet" tagjai csak a nemesek voltak, s ezeket nem lelkesítette a jobbágyok vallásszabadsága, nem is csatlakoztak Rákóczihoz. Erdély növekedése pedig attól kezdve, hogy a fejedelem nem érezte hivatásának az új magyar állam felépítését, igazán nem volt érdeke a magyar nemzetnek. Bocskai és Bethlen Erdélyországa, amelynek értelme és hivatása a magyarságért, Magyarországért való élet volt, Rákóczi György alatt öncélúvá lett. Abban a pillanatban azonban, ahogy ez megtörtént, elvesztette külön életének erkölcsi alapját. Ahogy „minden kisállam léte erkölcstelenné válik, ha célját és értelmét önmagában látja". Amikor 1648-ban a wesztfáliai békében Erdélyt