Századok – 1941

Történeti irodalom - Aubin; Hermann: Zur Erforschung der deutschen Ostbewegung. Ism.: Maksay Ferenc 292

TÖMTÉNETI IRODALOM 293 illetve történetileg kialakult kultúráiig egységek szerint történhetik. Az őshaza-kutatásnál óvatosaknak kell lennünk ; inkább a történeti magyarázatok segítségével kultúrbiológiaivá fejlesztett kultúrtáj-módszer útján haladjunk, nyelvi, etnográfiai és más jelenségek térképre-vetítésével. A tartalmi egység tárgyalása során néhány kiragadott példából tudj uk meg, hogyan lehet egy-egy tudományág eredményeit a mi esetünkben alkalmazni. Ismeretes pl. az államok ku 1 túrtáj képző-ere j e a politikai határok útján, s a politikai történetnek még számos megoldásra váró feladata van ezen a vonalon. Kérdés, mennyiben képviselték a kolonizáció irányítói és részesei a németséget, mennyiben a keresztény univerzalizmust. (Az újkori Habsburgbirodalom német voltához és sugárzóképességéhez nem fér kétség.) Település-, jog-, gazdaság-, társadalom-, irodalom- és művészettörténet, néprajz, népesedéstudomány kell, hogy kimutassák a német sajátságok keleti elterjedését, kell, hogy vizsgálják : a német gazdasági, társadalmi formák mennyiben alakították át az érintkező idegen népek eredeti formáit, mikor volt hatásuk a legnagyobb. Éppen ezért a szomszédos népek ismerete, éspedig belülről, önmagukból irányuló szemlélet alapján való ismerete nélkülözhetetlen az Ostbewegung kutatójának. Települési, tárgyi, szellemi vonatkozásban csak így választhatók szét egymástól az érintkezők sajátos népi kincsei, így tisztázható az adás-átvétel bonyolult, időről-időre más egyenleget mutató viszonya. Ha megvizsgáljuk, hogyan alkalmazta maga A. ezeket a kívánt szempontokat a keleti szomszédok, pl. a magyarság irányában, megelégedéssel tapasztalhatjuk : igyekezett nekik eleget tenni. Csak német irodalmat használhatott ugyan, s így gyakran be kellett érnie Kaindl előadásával, megállapításai mégis a legtöbbször helyesek. Elismeri, hogy a magyarságnak döntő szerepe volt abban, miként helyezkedtek el a hozzánk beköltöző németek s azok későbbi sorsa is nagy mértékben függött a vendéglátók politikájától. (38. 1.) Elismeri, hogy a német jog érvényesülése mögött nem lehet mindenütt német lakosságot keresni (62. I.). Az újkor elején szerinte a Habsburg-uralom ellenszenves volta nehezítette meg a keleti kolonizációt hosszú időre. Helyesen írja le a török kor utáni telepítések eseményeit. (24. 1.) Talán csak ott túloz kissé, mikor a német polgárságnak szinte kizárólagos szerepet tulajdonít Magyarországon (71. 1.), s az adhat okot félreértésre, midőn a német művészet itteni hatásáról ír és hazánkat — Hekler Antalra és tanítványaira hivatkozva — az alpi-osztrák művészeti provincia részeként tünteti föl (79—80. 1.). A. módszertani fejtegetéseiből s a megszabott irányvonalakból magyar feladataink is világosan kitűnnek. Ha lépést akarunk tartani a Nyugattal, ugyanilyen eszközökkel kell a magyarság minden irányú népi és kultúrális terjeszkedésének körülményeit, szomszéd népek közt érvényesülő hatását kutatnunk. Bizonyára nem lesz minden haszon nélkül való az sem, ha a nyugati közvélemény a németség keleteurópai hivatásán kívül (10. 1.) a magyar védőbástya-gondolatot is megismeri, vagy ha a középkori népek