Századok – 1941

Értekezések - HALÁSZ GÁBOR: A naplóíró Széchenyi 278

A. NAPr.ÓÍR) SZÉOHKNYJ 285 e hajszolt iramba, számtalan fárasztó útjára, kelletlen országjárásra, emberekkel vesződésre, kiket lenéz („Quelle société, quel ennui, III. 120. 1."), ideg':rlő küzdelmekbe, folytonos lázas tevékenységbe ? „Ich fühle, dass ich mit der Geisterwelt eng zusammen henge. Ist es der Teufel, ist es mein Genius, dass weiss ich nicht" — írja az induló reformer. (1826 február 19. III. 21. 1.) És az életművét összeomlani látó öreg ember megint megrettenve kérdi, kinek a kezében volt eszköz, a jó vagy a rossz hatalmakéban? Akaratától független, titokzatos intések vezették, a nemezis vitte, a fatum korbácsolta, megállás sohasem volt, csak halálos fáradság. Kevesebb örömmel még nem hoztak örömet az emberek közé. Miért csinálom ? riad fel minden reggel a tiszai útján ; láthatatlan kötél vonszolja ellenkező testét, lázadó próféta, kit, mint egykor Jónást, kínokkal, fenyítékkel hívott el magának az Ür. Muszájból váltja meg népét („Ich liebe Ungarn aus muss". VI. 416. 1.) ; de volt-e valaha szeretet nagyobb, mint ez a vádoló, politika jobb, mint ez a csapongó, élet eredményesebb, mint ez az összeomló ? Halász (iábor.