Századok – 1941

Értekezések - HALÁSZ GÁBOR: A naplóíró Széchenyi 278

A NAFLÓÍRÓ SZÉCHENYI 281 fel terveit· Crescence előtt egy a naplójába másolt levélben (1829 máreins): „Ich muss mich ganz verläugnen, — Ein ehrlicher Comediant, ein edler Mystificateur seyn •— ich muss sie, ihres Glückes wegen betrügen ..." (III. 301. 1.) Részletesen, látható tetszelgéssel fejti ki szerepét, az egyikkel simamodorú lesz, a másikkal gortmba, ezeket eszméi változatosságával, másokat pénzzel, ismét másokat nagylelkűséggel vagy ráijesztéssel fog megnyerni szándékainak. Rájuk kényszeríti a javukat. De lesz-e eredmény, veti fel mindjárt önmaga a kérdést. A legközelebbi országgyűlésen nem ismerik majd ki az emberek, jellemtelenséggel fogják vádolni s ami a megnyerő modort illeti, „werde ich älter, so wird mein übler humor zunehmen — ich werde die Leute noch mehr rebutiren, — und . . . am Ende allein stehen". (Uo. 303. 1.) Eléggé ismeretes, mennyire igaza volt e rossz sejtelmével. A napló itt is szélsőséges hangulatváltozásokról tanúskodik. Az emberek felhasználásának, egymás ellen kijátszásának fölényes érzését kétségbeesett hangulatok követik, amikor úgy érzi, hogy tehetetlen velük szemben. S bár reformmunkája sikerét jórészben csakugyan a személyes rábeszélésnek köszönheti, mégis ritkák az elégedett percek ; akiket legjobban ambicionálna, kisiklanak kezei közül, diplomáciai ügyességét megcáfolják a kérlelhetetlen események. De sikereiben is valójában több a geniális rögtönzés, a színjátszás művészi ösztöne, az érzékeny idegrendszer találékonysága, mint a céltudatos politikai módszer. Az embereket lelkük mélyéig kiismeri, de a tapasztaltakat gyakorlatban hasznosítani már kevés a rutinja ; pompásan jellemez, valósággal író szemével lát, de a jellemek mozgatásában már erőtlen. Metternich hideg biztonságát, elérhetetlen eszményét, a maga érzelmi állásfoglalásaival, sokszor érthetetlen és visszariasztó viselkedésével meg sem közelíti, de nem éri el Kossuth szuggesztív hcdítóerejét sem ; az érzelmesek számára túl intellektuális, az értelmi lényeknek túlságosan szeszélyes. Mindenesetre, ha naplójának el is kesergi kudarcait, kifelé megjátssza a kártyákat keverő, machiavellisztikus politikust, néha kissé túlzottan is. A híd ügyét, mint Metternichhez benyújtott memorandumában kifejti, „à l'aimable" kell a nemességgel elfogadtatni, becsalogatni őket szinte tudtuk nélkül a közös teherviselésbe, egyéni taktikával rávenni arra, amit a kormánynak nem tennének meg. Metternich nem helyesli a kerülő utat, ez szerinte mindkét párttal össze fogja veszíteni. A két párttal való játék és a mindkettő előtt gyanússá válás különösen a márciusi napokban éleződik ki. Ha rapszó-