Századok – 1941

Értekezések - HALÁSZ GÁBOR: A naplóíró Széchenyi 278

2S4 HALÁSZ (ÍÁBOR dikus feljegyzéseit olvassuk, az a benyomásunk, hogy Széchenyi már maga is remény nélkül, csupán a régi ügyesség illúziója kedvéért hívja egyik nap a konzervatív, másik nap az ellenzéki vezérférfiakat ebédre magához ; az ellentétek túlnőttek azon, liogy meggyőzés útján feloldódjanak. ,,Αζ én időm lejárt", jegyzi fel napokon keresztül és a tömegszónoklat tündöklése idején bizony lejárt az ő egyéni módszere. S amikor lázas feljegyzéseiből szinte süvít a tehetetlen szorongás, hogy részt vállalt a forradalmi kormány munkájában, majdnem groteszken hat a hit : „Die Leute werden sagen, ich spiele meine Karten fein, à la Talleyrand !" (Döblingi hagyaték, I. 284. 1. A napló lefoglalt befejező részét ez a kötet tartalmazza.) Almát, az emberek feletti biztos uralkodást, a napló tanúsága szerint legjobban az a kiszolgáltatottság akadályozza, mellyel az emberek ítéletét fogadja. Beteges érzékenységgel jegyez fel minden elejtett szót, töpreng felette és önvádat formál belőle. Társaságbeli szépasszonyok csipkelődő mondásai éppúgy felkavarják, mint Metternich f gyelmeztetései, elmaradt meghívások, mint a palatínus rosszalása, idegenek közönye, mint honfitársai ellenségeskedése. Jellemző, hogy itt is mindig intim körben gondolkodik, kifelé a népszerűségét, a hivatásos politikusok bálványát, önk'nzó mohósággal veti kockára. Egy-egy szereplését majdnem színpadias hatással gondolja el, kiszámítja viselkedését, még a látszólagos fegyelmezetlenségben is. A Tisza-szabályozás ügyében ülés van Károlyi Györgynél. „Er sitzt vor . . . ich schwätze eine Menge zusammen. 'Gar keine Dignität', aber ich fühle es, 'desto mehr Götter Funke und Genie'." (VI. 352.1.) Az értő kevesek tetszését akarja elnyerni, a sokasággal szemben közömbös; az egyéni ítéletek sújtják le, nem a tömeg haragja. Ezért kíséri évtizedes, hol fejethajtó, hol lázadó, de mindig izgatott figyelemmel annak róla való vélekedését, akit mesterének tud a politikai viselkedésben : Metternichét. Metternich az ő csapongásával szemben a tökéletes routinier. Egy nagy államgépezet egyensúlyozója a bonyolult európai rendszerben, elsősorban külpolitikai tehetség, míg Széchenyi saját bevallása szerint „izzad" a szorongástól, amikor európai ügyekre fordul a társalgás. (Beszélgetése a bécsi angol követtel, VI. 526. 1.) Metternich sem ellensége a reformoknak, amit többek közt sűrű megbeszéléseik 13 bizonyítanak, de dinasztikus érzése a társadalmi izgatás minden formáját elvetendőnek tartja és csak felülről, a király és a kormány útján kívánja a lassú átalakulást. Névtelenül megjelent és eddig kellően nem méltányolt