Századok – 1941

Értekezések - MADZSAR IMRE: A történetítrás természetéről 1

A TÖRTÉNETIK ÁS TERMÉSZETÉRŐL 17-α — Próbáljuk meg azonban a visszaemlékezés bármely mindennapi esetének elengedhetetlen tényezőit egyszerű rajzban szemléltetni. A mellékelt vázlaton a és b az eredeti benyomásnak vagy élménynek, illetőleg emlék- | A képük fölmerülésének időpontjait, a fölöttük levő. ellentétes irányú kisebb nyilak magát az élmény befogadását, illetve a kép fölbukkanását jelentik, az a és b közti pontozott vonal pedig az eredeti benyomást a visszaemlékezéstől elválasztó időtávolságot. Alatta ívvel jelöltem az eredeti élménynek egy kisebb-nagyobb lappangási időszakon át a b ponthoz való eljutását, fölötte, pedig megfordítottan a visszavetítés irányát. Minő változatos esetek állanak elő már most, ha az egyik vagy másik tényező elmarad ? A b pontba jutott hatás nem mindig fejlődik ki önálló emlékképpé. Olykor egyáltalán nem tudunk róla, olykor azonban érezhetően színezi az otthonosság, isinerősség élményét, anélkül, hogy visszaemlékeznénk azokra a korábbi esetekre, amelyekből e színezet igazán fakad. A visszavetítés ilyenkor elmarad, mert nincs tárgya, amelyet vissza vetítsen. Máskor ismét arról van szó, hogy a visszavetítés fokozatosan elsorvad, mindjobban háttérbe szorul. Másodszor vagy harmadszor végezve ugyanazt a begyakorlandó cselekvést, az utánzáshoz eleinte szükséges viszszagondolnunk a korábbi esetekre. Mennél jobban halmozódnak azonban az ismétlések, annál inkább elhomályosul emlékük, de azért annak az a betűnek elolvasásában, amellyel egy szövegben felnőttként találkozom, hiánytalanul benne van mindaz a sok-sokezer vagy sokmillió a betű, amelyet valaha csak életemben elolvastam. A tudatos emlékezés a nem tudatos rétegbe süllyedt le. Máskor egy gondolat, szólam vagy dalmotívum úgy lép fel elménkben, hogy a jelen pillanat termékének véljük, noha igazán már hallottuk valamikor, tehát a múltból származik. Már rendkívüli eset, t. i. az elmúltnak igazi emlékkép kivetítése nélkül is élénken megnyilvánuló hatása a testi cselekvésre a C'oleridge által leírt írástudatlan asszonyé, aki öntudatlan, ideglázas állapotában latinul, görögül és héberül beszélt, mert gyermekkorában egy bibliaszövegeket fennhangon olvasó lelkésznél szolgált.1

Mondhatta-e magáról feleszmélése után betegünk, hogy emléke-1 Bognár Cecil: Pszichológia (1935), 149. 1. Századok 1941, I—III. 2