Századok – 1941
Értekezések - BERLÁSZ JENŐ: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780.) (1 táblázattal) - 236
272 HKRLÁSZ JKSrŐ Brukenthal közvetlenül József kabinetjébe juttatta az ügydarabot, de bizonyos, hogy a corregens mellékletek nélkül vette kézhez. József ugyanis Brukenthal május 18.-i jegyzékét olvasván, arra a következő rezolúciót vezette rá : Mivel e fontos ügyben mielőbb döntést kell hozni, s mivel a hiányzó mellékletek múlhatatlanul szükségesek a javalt rendszer megítéléséhez, az allegátumok az országból, vagy bármi más módon pótoltassanak, s aztán az egész tervezet hiánytalanul azonnal terjesztessék újból elém.1 Brukenthal május 28.-án az udvari bizottságból leiratot intézett a guberniumhoz s ebben kérte „az 1770 szeptember 6.-i információ mellékleteinek" felterjesztését.2 A főkormányszék a jelzett ügydarabokat június 14.-én kelt, gróf Bethlen Miklós által aláírt feliratához csatoltan megküldte a bizottságnak, nem így a kérdéses kéziratokat, melyekről az iratváltásban tulajdonkéj) szó sem esett.3 Brukenthal erre július 9.-én jelentette az uralkodónak, hogy csupán a főkormányszéki összefoglaló tájékoztatást lehetett előkeríteni, O'Donell, Bajtay és a saját emlékiratának egyetlen másolata sem található.4 További kutatásnak nincs nyoma : a szóbanlevő iratok eltűnésének rejtélyére sohasem derült fény. Pár nap múlva az államtanács a csupasz elaborátumot vette tárgyalás alá. Az első votumot az éleseszű, kiváló jogász, báró Löhr& fogalmazta meg a nála megszokott szigorú tárgyilagossággal és alapossággal. Bevezetőül megállapítja, hogy az úrbérreguláció a legnehezebb, legbonyolultabb ügy, amely egy ország dolgainak intézései közben előfordulhat, mert a helyes szabályozás nemcsak az illető ország legpontosabb ismeretét követeli meg, hanem a jobbágyszolgálmányokkal kapcsolatos visszaélések legkülönbözőbb változatainak tudását is. Mert csak úgy lehet valamit korrigálni, ha a hiba is tisztán látható. Ezzel mintegy mentegetőzni akar, ha a következőkben nem tud pozitív bírálatot gyakorolni. Megnehezíti a kritikát az 1 Erd. kanc. 1774 : 640. « Uo. 3 Erd. kanc. 1774 : 820. 4 Erd. kanc. 1774 : 891. „ . . Da ich nun diesen Allerhöchsten Befehl . . . allerunterthänigst befolge, so muss ich untereinstens allergehorsamst melden, dass die übrige Beylage, welche die Opinion des Grafen' v. O-Donol, dann jene des Bischofs Baron Bajtai, und meine enthalten, weilen sie dem ersten Vortrag in Originali accludiret worden, nicht zu haben sind." 5 Johann Friedrich Freiherr von Lohr életrajzi adatait ld. Wurzbach, i. m. XV. 396—397., továbbá : Carl Freiherr von Hock — Hermann Ignatz Bidermann: Der österreichische Staatsrath (Wien 1879), 106. 1.
